Püspöki körlevelek 1905 (Szombathely, 1906)

'TU

z

(iy^uAß

h^CA

IV.

Mélységes gyász borult felséges uralkodó családunkra s ebben 2397 sz. a gyászban részt vesz az egész magyar nemzet nemcsak azért, mert a hűség és ragaszkodás, együttérzés és lovalis tisztelet és szeretet föherczega érzelmei késztetik erre, hanem azért is, mert elvesztettük azt, kitimáiba aiánl. . . , , . tátik.

megszoktunk úgy tekintem, mint edes magyar házánk egyik büszkeségét, kihez bizalomteljes szeretettel tekintett fel minden magyar ember szeme. Elvesztettük József főherczeget, a legmagvarabb kir. herczeget, kit junius hó 13-án szólított el közülünk a kérlelhetetlen halál rideg hivó szózata.

Gyászt ölt az egyház is, melynek odaadó hű fia volt a nagy halott: gyászt ölt a magyar nemzet, melynek körében élt ' és munkálkodott. Életének ragyogó példája, munkásságának minden egyes ténye a nemzeté volt, a királyáé volt, a hazáé volt és nagy vigasztalás a fájdalmas veszteség láttára, hogy elmondhatjuk, hogy az ó példája, az ő kiváló munkáságának fényes eredménye a királyé, ezé a nemzeté, ezé a hazáé is marad.

Köztünk élt ő, köztünk akart pihenni. A budai királyi sírbolt ölén monens adhuc loquitur, holalaban is beszel, lueszeinek az 0 hithűsége, az ö hazaszeretete, az ő királytisztelete, az ő emberszeretete, az 0 példája. Ezek beszélnek és felgyulasztják sziveinket az ő követésére a hithüségben, a hazaszeretetben, a királytiszteletben, az einberszeretetben.

Az istenben boldogult, felejthetetlen emlékű főherczeget ajánlom Nt. Papságom imáiba, felkérve mindegyiküket, hogy szent miséikben róla megemlékezzenek.