Püspöki körlevelek 1904 (Szombathely, 1905)
VII. »És vevének egészköveket a törvény szerint és épitének uj oltárt, olyat, mint az előtt volt. És felépiték a szentélyt és az épületet és tornáczokat fölszentelék. És uj szent edényeket csinálának és bevivék a gyertyatartót, a jó illatszer oltárát és az asztalt a templomba. Es jó illatszert tőnek az oltárra és meggyujták a lámpákat, melyek a gyertyatartón valának, hogy világítsanak a templomban.« (Makkab. I. k. 4, 47—50.) A Makkabeusok I. könyvének ezen szavai lebegnek szemeim előtt ma, midőn arról értesítem Ntiszt. Papságomat s Krisztusban kedves híveimet, hogy az Európaszerte hires jaáki templom, egyházmegyém emlékszerü épületeinek ezen dísze és ékessége, a 13-ik századbeli építészetnek remeke, nyolcz évre terjedt helyreállítási munkálat után teljes pompájában készen áll és hogy azt a fő- és két mellékoltárával /'. évi szeptember lw 18-án gróf Széchenyi Miklós győri megyés püspök, Kutrovácz Ernő győri félsz, püspök és én fogjuk felszentelni. Azok a hatalmas kövek, melyekből e remek emlékmű eredeti alkotásába visszaállíttatott, az építő művészet erejével magasztos egység összhangjába olvasztva hirdetik Isten házának dicsőségét; a stilszerü uj oltárok készen állanak, hogy az újszövetség örök áldozatának, az isteni tisztelet középpontjának állandó helyeivé avattassanak ; hogy róluk hét század viharai után, melyek a templom felett annyi változatossággal átvonultak, beláthatatlan időkig áradjanak széjjel a megváltás kegyelemáldásai s mint Krisztustól, a kegyelmek forrásától felszálló illat vonzzák a hívők sziveit s hódítsák meg azokat Annak méltó imádására, kinek szava oly édes szeretettel hagzik felénk: »Megszenteltem e házat, melyet építettél, hogy nevemet oda helyezzem mindörökké és ott lesznek szemeim és szivem mindörökké. (Kir. III. g, 3.)« Elhelyeztetett a templomban az Ur asztala, melynél készen áll a hívek számára az angyalok eledele, a mennyei vendégség, hogy mindazok, kik fáradoznak és terhelve vannak, enyhülést találjanak ott, nehogy elepedjenek az élet fárasztó utain vándorlásuk közben az örök város felé, hová mindnyájunknak törekednünk kell! Kigyulad az oltár előtt az öröklámpa, melynek halvány világossága éjjel-nappal széthinti kedves sugarait, jelezve Krisztust, az élet világosságát az Oltáriszentségben; azt a világosságot, mely megvilágosit minden embert, ki e világra jő. (Ján. 1, g.) A felszentelési ünnepélyek már f. évi szept. hó 17-én kezdődnek, amikor is méltóságos és főtisztelendö Kutrovácz Ernő győri félsz, püspök ur jelenlétében az előirt ünnepélyes vigiltai ájtatosság fog megtartatni a papság által, mely az azon szentekről szóló papi zsolozsmát, kiknek ereklyéi az uj oltárkövekben másnap elhelyeztetni fognak, elmondja. 3230. sz. A jaáki temp lom felszente lése alkalmá ból a papság hoz és hívekhez intézett főpásztori szózat. «
