Püspöki körlevelek 1904 (Szombathely, 1905)
gukkal elhitetik, hogy a szent Szűz segedelmét nélkülözhetik. Szegény szerencsétlenek, Máriát elhanyagolják azon ürügy alatt, hogy hódolatukat Krisztusnak tartogatják; nem tudják, hogy a gyermeket nem találják meg, csak anyjával Máriával. Mindezek után, Tisztelendő Testvérek, legelsőbb azon ünneplésekre kivánunk ügyet vetni, a melyekre most a szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére mindenfelé készülnek. De nincs Máriára nézve kívánatosabb, vagy kedvesebb tisztelet, mint hogy igazán megismerjük és szeressük Jézust. Seregeljenek tehát a hivek templomaikba, készítsenek ünnepet, örvendjenek a városok : mindezeknek nem csekély hasznuk lesz az áhitat fölkeltésére. De ha ehhez nem járul a jó szív szándéka, akkor csak látszat lesz az egész, mely a vallásosságnak színezetét mutatja. Ilyet látva a Szent Szűz méltó fölháborodással alkalmazza reánk Krisztus szavait: „E nép ajakival tisztel engem, szive pedig távol van tőlem“.1 Mert csupán az az igaz áhitat Isten anyja iránt, a mely lélekből származik: a test cselekedeteinek nincs itt semmi értékük és becsük, ha nincsenek egyesülve a lélek tevékenységével. A lélek tevékenysége pedig egyedül arra vonatkozzék, hogy Mária isteni Fiának parancsolatjait tökéletesen megfogadjuk. Mert ha csak az az igazi szeretet, a mely elég erős belső hajlandóságainkat összekapcsolni: kell, hogy szivünk akarata a szentséges Anyáéval egv legyen: az Ur Krisztusnak szolgálni. Mert a mit a nagy okosságu Szűz a kánai menyegzőn mondott, ugyanazt mondja nekünk: A mit nektek mond, cselekedjetek.2 Krisztus szava pedig igy hangzik: Ha pedig az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolat okát.3 Ennélfogva legyen mindenki meggyőződve, ha a boldogságos Szűz iránt vallott kegyelete nem tartóztatja őt a vétektől, vagy nem tanácsolja neki, hogy javítsa meg romlott erkölcseit, akkor kegyelete tettetett, csalárd, mivel szűkölködik sajátlagos és természetszerű gyümölcsei nélkül. Ha valaki azt hiszi, hogy ez még bizonyításra szorul, bizonyítékot könnyű meríteni az Isten Anyja szeplőtelen fogantatásának hitágazatából. — Mert, hogy mellőzzük a katholikus hagyományt, mely az igazságnak a Szentirással egyenlőképen forrása : miből gondolták, hogy a szűz Mária szeplőtelen Fogantatásáról táplált meggyőződés annyira meöegyez*k minden idők keresztény érzületével, hogy azt a hivek lelkületűbe ojtottnak, velük születettnek lehet tartani? Dionysius Carthusianus szépen kifejti a dolog okát: iszonyodunk,úgy mond, Isten anyjának vallani olyan asszonyt, a ki hivatva lévén összezúzni a kígyó fejét, egyszer mégis meg volt megrontva a kigyó által és az ördög leánya volt.* Nem férhetett ugyanis a keresztény nép elméjébe, hogy Krisztus szent, szeplőielen, ártatlan teste a szűz méhében oly testből vétetett volna, a melyen bár egy időpillanatig, szeny lett volna. És miért történt ez igy? Mivel a bűn és Isten végtelen ellentéttel kizárják egymást. Ezért a katholikus nemzetek teljesen meg voltak győződve, hogy az Isten fia fölvevén az emberi testet, mielőtt minket vérében megmosott volna vétkeinktől, az ő szűz Anyját fogantatásának első pillanatában különös kegyelem és kiváltság folytán szükségképen sértetlenül megóvta az eredeti bűnnek minden szeplőjétől. Mivel tehát Isten annyira irtózik minden bűntől, hogy fiának jövendő Anyját nem csak minden szándékos vétektől, hanem különös adományképen Krisztus érdemeire való tekintettel megmenteni kívánta attól is, a mely Ádám minden gyermekét rossz örökség gyanánt megbélyegzi: ki vonná még kétségbe, hogy a ki Máriát szolgálatával megnyerni óhajtja. 1 Máté, XV. 8. 2 János, II. 5. 3 Máté XIX. 17. 4 3. Sent. ti. 3. q. 1.
