Püspöki körlevelek 1904 (Szombathely, 1905)

6

első kötelessége, hogy romlott és hibás szokásait megjavítsa és megfékezze kívánságait, a melyek őt a tilosba vonzzák.

Ha valaki ezek után azt akarja és akarnia kell, hogy a szent Szűz iránt való tisztelete igaz és mindenképen tökéletes legyen, még tovább kell haladnia és törekednie minden eszközzel az ő példájának követésére — Isteni törvény, hogy a kik az örök boldogságot birni vágynak, Krisztus türelmességének és szentségének képét tartoznak magukban az ő követése által kifejezni. Mert a kiket eteve ismert, eleve is elrendelte azokat, hof/y hasonlókká legyenek az ö Fia ábrázatához s igy ö elsöszülött legyen a sok atyafiak között.1 De mivel az a mi gyöngeségiink. hogy ilyen nagy példaképnek fölsége által könnyen visszariadunk : Isten gondviselő végzése más példaképet is adott elénk; ez egyrészt oly közel van Krisztushoz, a mennyire emberi természetnek az lehetséges, másrészt inkább hozzáillik a mi semmiségünkhöz. Ez nem más, mint Isten anyja. Mert olyan volt Mária, mondja szent Ambrus, hogy egymagának élete mindnyájunk életének szabálya. A miből helyesen következteti: Legyen tehát a szüzesség mint valami képben, Mária életében jellemezve: belőle mint tükörből tündöklik felénk a szűzies tisztasság színe és az erény alakja}

Ámbár úgy illik, hogy a szentséges Anya dicső tulajdonai közül gyermekei semmit ne hagyjanak utánzás nélkül: mindazáltal óhajtjuk, hogy a hivek is kiválóképen azon erényeire törekedjenek, a melyek a keresztény bölcseségnek elejét, mintegy idegzetét és Ízületeit alkotják: ezek a hit. remény, az Isten és emberek iránt való szeretet. Ezen erények fénye nem volt fogyatékos a szent Szűz életének egy részében sem, de leginkább akkor tiindöklött, midőn haldokló fia mellett állott. — Jézust keresztre vonják és átok között szemére vetik, hogy Isten fiává tette magát.3 Anyja azonban istenségét állandóan elismerte és tisztelte. Az elhunytat a sirba helyezi, még sem kételkedik, hogy újra élni fog. A szeretet, a mellyel Isten iránt lángolt, Krisztus szenvedéseinek részesévé és társává avatja és vele együtt, mintegy feledve saját fájdalmát, bocsánatot esd a gyilkosoknak, jóllehet ők megátalkodva kiáltják: Az ö vére mi rajtunk és a mi fiainkon.4

De ne tűnjék fel úgy, mintha felednők a Szeplőtelen Fogantatás gondolatát a mely Nekünk az Írásra épen okot adott, hogy az mily nagy és állandó segítséget szerez épen ezen erényeknek megőrzésére és igaz gyakorlására ! — Igazán mi mindenre nem vállalkoznak hitünk ellenségei, csakhogy széthintsék mindenfelé a kételkedést, a minek következtében sokaknak hite meginog? Tagadják, hogy az ember valaha bűnbe esett és méltóságát elveszítette volna.

Az eredendő bűnt költött dolognak tartják a belőle következő bajokkal együtt, t. i. hogy az emberi nem származásában megromlott és ez okból az egész emberiség beszennyeződött; hogy ezért szállt annyi baj a halandókra és lett szükségessé a megváltás. Ha ez igy van, akkor magától érthető, hogy nincs többé helye Krisztusnak, egyháznak, kegyelemnek és semmi más rendnek a természetin kívül; egyszóval a hitnek egész épülete alapjában meginog. Ellenben higyjék csak és vallják a nemzetek, hogy szűz Mária fogantatásának első pillanatában ment volt minden vétektől, akkor már az eredendő bűnt. az emberek váltságát Krisztus által, az evangéliumot, egyházat, magát a szenvedés törvényét is el Feli fogadniok. Mindezek gyökeresen kitépik és kiirtják a raczionalizmus és materializmus gondolatát és a keresztény bölcsességé lesz az igazság védelmének és megőrzésének dicsősége. — Közös

1 Róm. VIII, 29. * De Virgin 1. 2. C. 2. 8 János XjX. 7. 4 Máté XXXII. 25.