Püspöki körlevelek 1904 (Szombathely, 1905)
— 3 Sajátságos büntetése az emberi kevélységnek, hogy mikor mindenen felülemelkedni akar, akkor a sárba rántatik alá ; mert a lelkiektől, az Istentől eltávolodó ember az anyagi élvezetekben kiván kárpótlást keresni magának azon lelki javak helyett, raelyeket könnyelmű kevélysége által eljátszott. A kevélység ördögét a mértékletlenség ördöge kiséri. Azért mondja oly panaszosan szt. Pál apostol : Sokan vannak, kikről gyakran mondottam most pedig sírva is mondom, kiknek istenük a has és dicsőségük gyalázatjokban vagyon, kik a földiekhez ragaszkodnak.1 Nem látjuk-e, hiszen a mindennapi élet tapasztalata elég szomorú példával igazolja, hogy túláradóit a világi élvezetek, a piszkos gyönyörök hajhászata s az élvezetekben, a részegeskedésben, a mértékletlenségben mutatkozó jelenségek gondolkozóba ejtik a nemzetek sorsán aggódó jeles férfiakat, kik módok és eszközök felett gondolkoznak, hogy miképpen vessenek gátat a szeszes italok okozta pusztító hatásnak? Pedig ez még nem minden; mert a mértékletlenséggel karöltve.jár egy más végzetes bűn, a bujaság; mert bujaságra vivő szer a bor és háborgó a részegség; aki ezekben gyönyörködik, bölcs nem leszen.2 A keresztény bölcseség ugyanis azt kívánja, hogy mindenben végczélunkat tartsuk szem előtt ; ámde ezt szinte lehetetlenné teszi a testiség bűne, mely az emberi szivet hatalmába ejtve zsarnoki erővel uralkodik fölötte. Azért vigyázzatok, Krisztusban kedves Híveim, hogy meg ne ejtsen benneteket az érzékiség ördöge, mert tudjátok és értsétek meg, hogy semmi paráznának és tisztátalannak — nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.3 Ha valaki a testiség fertőjébe elmerült, ha lelke érzéketlenné vált minden magasabb törekvés iránt, ha szive szinte elfásult a bűn megszokottsága következtében; vájjon csodálkozhatunk-e akkor, hogy ha önző lesz, hogy ha csak saját érdekeit hajhászsza és kialszik belőle minden jóakaró szeretet és elfeledkezik az apostol e nagyfontosságú intelméről: Egyenlő szeretettel bírjatok . . . alázatossággal egymást többre becsülvén, ki-ki nem maga hasznát, hanem a másikét tekintvén?4 Igen ! Krisztusban kedves Híveim, ez a mi feladatunk, ha Krisztus szelleme szerint akarunk élni, ha az ő erkölcsi törvényeit akarjuk zsinórmértékül venni, hogy alázatossággal minél többre becsüljük egymást. Ez az első alaperény, melyre keresztény tökéletességünk épületét felemelnünk kell. Lássátok, nem lehetünk tökéletesek Isten segítsége nélkül; már pedig az Ur az alázatosakat segíti meg.5 És szt. Jakab apostol szavai szerint; Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.G Csak úgy lesz a keresztény tökéletesség után való törekvéseinknek eredménye, ha alázatosság tölti el szivünket; mert mi a tökéletesség más. mint az erényekben való gazdagság? Pedig nagy szt Gergely szavai szerint aki alázatosság nélkül akar erényeket szerezni, az port szór a szél ellen.1 Az erényességre való törekvés nagy akaraterőt igényel. Ez az akaraterő pedig különösen kifejlődik az alázatos emberben; mert folytonos önuralomra, önmérsékletre serkenti; nemcsak a belső indulatok, gonosz szenvedélyek legyőzésére tanítja, hanem a külső, evésben-ivásban való mértékletességhez is szoktatja. Az ilyen ember akár eszik, akár iszik, akár valami mást müvei, mindent Isten dicsőségére cselekszik;8 soha sem nehezedik el az ő szive mámor és részegség által.9 Nem vesz erőt az ilyen emberen a buja érzékiség; mert alázatossága védi minden elbizakodottság ellen, mely őt a bűnre vezető alkalmak veszélyébe sodorná. Nincs nagyobb védelme a szeméremnek, mint az alázatos keresztény szív nagy bizalma, mely őt erélyesen arra sarkalja, hogy a veszély idején Isten oltalma alá helyezkedjék. Az ilyen ember Krisztusé akar lenni és nem feledkezik el az apostol biztató szavairól: Akik Krisztuséi, testüket megfeszítették a vétkekkel és kívánságokkal együtt.10 1 Phil. 3, i8—19. 2 Péld. ab. 20, 1. 3 Eph. 5, 5. 4 Philip. 2, 2—4. 5 33. Zsolt 19. r’ Jak. 4, 6. 7 In ps. 3 poenit. 3 i Kor. 10, 3i. 9 Luk. 21, 34. 10 Gál. 5, 24.