Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
VIII Krisztusban kedves Papságunknak és Híveinknek üdvöt és vigasztalást az Úrtól! Szent egyházunk látható feje, Krisztusnak itt a földön helytartója, a katholikusok közös atyja, az egész emberiség jótevője, XIII. Leo pápa folyó julius hó 20-án az Urban elhunyván, holtan fekszik a ravatalon: teste élettelen, lelke erénykoszoruval övedzve visszaszáll! teremtőjéhez, legmagasabb hivatala átszáll utódjára, nekünk és az utókornak örökségképen hátramarad szent életének, ragyogó erényeinek, áldásos munkálkodásának és kifogyhatatlan jóságának példányképe, melyet kegyeletesen szemléljünk, nagy szorgalommal utánozzunk egész életünkön át, hogy halálunk óráján' nekünk is osztályrészünk legyen az erős hitünkön, szilárd meggyőződésünkön és határozott reményünkön alapuló csendes nyugodtságunk és szent békénk, a melyet szentséges Atyánk halálos ágyánál méltán megbámultak gyermekei ép úgy, mint ellenségei. A hit, remény és szeretet voltak életének vezérelvei, áthatották gondolatait, szavait és cselekedeteit. A hit adott kezébe fényesen világitó szövétneket, melylyel eloszlatta a világon uralkodó sötétséget és jótékony világosságot árasztott szét korunk legbonyolultabb viszonyain és legnyomasztóbb kérdésein. Oh vajha végrendeleti hagyományaképen elfogadnák a népek üdvös intéseit és tanácsait a saját javukra és boldogságukra: ekkor közel utón juthatnának a boldogság révpartjához, melyet most ferde utón keresnek és nem találnak fel! Az atyai szeretet és az ennek nyomán keletkezett gyermeki viszontszeretet adla kezébe a nagy hatalmat, a minővel korunk egyetlen fejedelme sem dicsekedhetett ; pedig nem volt sem fegyvere, sem hadserege, sőt meg volt fosztva birtokaitól és állami hatalmától, fogoly volt pápaságának egész ideje alatt és nem lépte át a Vatikán területét. Atyailag szerette gyermekeit a hívőket, jópásztorként gondozta a vezetésére hízott, bárányokat, gondosan terelt mindnyájunkat jó legelőre, táplált lelki eledelekkel és
