Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
•:1 buzdított hathatós erényeivel; szerette az eltévelyedetteket és szakadatlanul szőtte terveit, hogy őket a Jézus igaz egyházába visszatérítse; szerelte a pogányokat, elküldötte hozzájuk hittérítőit és ezeknek fenntartására szentelte a filléreket, melyeket a hivek szeretete neki felajánlott. De viszonzásul szívből szerették őt is gyermekei, gyengéd ragaszkodásuk jeléül százezerenkint zarándokoltak el hozzá, hogy fogságában színről színre lássák és személyesen üdvözöljék jó atyjukat; tisztelettel hajoltak meg ellenei is tudománya és jámborsága előtt; a tévelygők és pogányok pedig uralkodása alatt nagy számban tértek vissza Jézus anyaszent.egyházához. Oh vajha végrendeleti hagyományaképen örökölnék tőle a népek és állandósítanák maguk közt Jézus ezen szeretetét, mely a legbiztosabban oldaná meg a rnár-már akuttá vált socialis kérdéseket, melyeknek megoldásán legtöbben helytelenül most a gyűlölködés és az ellenségeskedés utján haladva eredménytelenül fáradoznak ! Szentséges Atyánk a mint életében úgy halálában is tanítónk és vezetőnk volt. Megtanulhatjuk tőle, hogy hogyan kelljen helyesen élnünk és hogyan kelljen majd helyesen meghalnunk. Megingadhatatlan reménynyel nézett a jövő elé: „Az öreg Pecci meghal — mondja ő halálos ágyán — de a pápaság örökkévaló;“ orvosának meghagyja: „Figyelmeztetnie kell engem, ha utolsó-órám üt;“ ismételten többek előtt nyilatkozott igy: „Közel vagyok az örökkévalósághoz.“ Ő, a ki nyugodtan elmondhatta magáról: „Mindent lelkiismeretein szerint cselekedtem“, bizton várhatta, hogy a lelkiismeret legfőbb törvényhozója be is váltja ígéretét és fenntartja számára az igazak koronáját. Ezen erős reményből sarjadzott ki háborítatlan nyugalma, szent békéje, a mely halála előtt, tehát életének legválságosabb pillanatában is erőt adott neki végső ügyeinek higgadt rendezésére és azon kérdések bölcs megoldására, melyek halála esetére fel fogtak merülni. Oh vajha végrendeleti hagyományaképen örökölnék tőle a népek az isteni reménynyel együtt a nyugodtságot és békességet, mely gátat vetne a most már mindenünnen jelentkező ellenszegüléseknek, gyűlölködéseknek, ellenségeskedéseknek és azon legszomoritóbb jelenségeknek, melyek szerint a rend Őrei már csak vérontással akadályozhatják meg egyesek és a tömegek erőszakos fellépéseit; pedig a gyűlölet, és az erőszak utjain nagy kérdéseket megoldani nem sikerülend! Méltán gyászolja tehát XIII. Leo pápában közös jótevőjét az egész emberiség; de kiváltképen mi gyermekei, szellemi hagyatékának örökösei gyászoljuk és áldjuk atyánkat a szép szellemi örökségért, melyet reánk hagyott; és még inkább gyászolom én a ti püspökötök, kivel először a segédpüspökké és azután a szombathelyi püspökké történt kineveztetésem alkalmával atyai kegyességét közvetlenül is éreztette. Tiszteletünk és szeretetünk jeléül híven megőrizzük örökségünket, félve vigyázzunk, nehogy abból valamit eltékozoljunk és szorgalmasan használjuk azt fel örök boldogságunk biztosítására. Szivünkben érzett eren gyászunk külső kifejezéséül főpásztori gyászjelentésem felolvasásával
