Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
„Az alkoholizmus népünk között, is egyre nagyobb mértékben terjed és a hol megjelenik, mindenütt nyomon követi elválaszthatatlan szövetséges-társa, a nyomor: a lelki és testi elzüllés, a munkakedvnek, a munka bírásának és a keresetképességnek csökkenése, az állami lét és a társadalmi rend szilárd alapjait képező családi' élet legszentebb kötelékeinek meglazulása, a hitélet alábanyatlása ; egy szóval: az erkölcsi és anyagi pusztulás“. így hangzanak Magyarország vallás- és közoktatásügyi ministerének szavai, melyek mintegy riadót képeznek azon nagy harczi mozgalomhoz, melyet egyes nemeslelkű férfiak a szomorú tapasztalatokon okulva megindítottak ama veszély elhárítására, mely magyar népünket is oly sajnálatos módon fenyegeti s ez a veszély : az alkoholizmus, vagyis a szeszes italok mindinkább pusztító élvezete, az iszákosság. Ki tagadhatná azt, hogy a mai társadalom sok sebből vérezik ? Ki tagadhatná, hogy a nemzet bajai egyre sokasodnak és súlyosodnak ? Ki tagadhatná, hogy a költőként : megnehezült az idők viharos járása felettünk ? A socialismus fenyegető s mindinkább terjedő veszélye már-már a nép minden rétegében élénk viszhangra talál ? S ha nem lép fel oly komoly alakban, mint talán más országokban, annak oka nem abban fekszik, hogy nálunk kevés az elégedetlen elem, hanem abban, hogy a józan magyar nép zöme sokkal inkább tiszteli most még az ősi, hagyományos rendet, hogy sem az uj s káprázatos tanok előtt nyakra-főre meghajolna. De ki áll jót a jövőért ? S azért nem szükséges-e, hogy azon társadalombontó okoknak, melyek annyi vészes okozatot szülnek, egyik végzetes forrása elzárassék, mely nem egyéb, mint az alkoholizmus, melynek nyomán rémitő árnyként halad: a lelki és testi elzüllés. Léleknek és testnek egészsége a józan ital. Ezt mondja az Istensugallta bölcs Jézus Sirák fia (öl, 37.). S mi következik ebből? ha az ital élvezete a józanság határait túllépi ? hanem józan az ital ? ha az ölő méreg ? A léleknek és testnek betegsége, elzüllése. S amit a Szentirás nyomán oly határozott következtetés utján mondhatunk, azt a tudomány megerősíti az ő tapasztalati megfigyeléseivel, kísérletezéseivel. Ezek a tudósokat arról győzték meg, hogy az alkohol nagyobb mérvű fogyasztása, akár pálinka, akár bor, akár sör alakjában élvezte is azt valaki, „gyengíti az emlékező, a felismerő, a megkülönböztető tehetséget; a megfontolás, a körülmények felismerése és mérlegelése megszűnik“. Még inkább mondható ez azon kábító italokról, melyek mint pl. a méz-ser ártalmas anyagok összevegyítéséből állíttatnak elő, amelyek mint a múlt évi bérmálás alkalmával Zalamegyében Személyesen is meggyőződtem, a 1560. sz. Az a'koholiznus veszélyeiről. V.
