Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)

í

váratlan, csodálalos fölfedezéseket iálott az elmúlt század. De hát mik voltak eredményei a tudományos fölfedezések bőséges gyümölcseinek, annyi ember vágyával és várakozásával szemben? A tudomány haladása mindenesetre uj látókörét nyitotta meg az értelemnek, kibővítette az ember uralmát a természet anyagi jelenségei fölött és száz előnyét teremtette meg a földi életnek. Mindamellett számosaknak be kell vallaniok, hogy az eredmény és halás alatta maradt a reménységnek. Csak vegyük figyelembe azokat a károkat, amelyek az emberi lélekben és erkölcsökben estek, tekintsük meg a bűnök statisztikáját, hallgassuk azokat a mélységből zugó panaszokat, bogy az erőszak uralkodik a jog fölött. Nem is említve a nép nyomorúságát, elég csak futólag körültekintenünk, hogy észrevegyük, mily végtelen szomorúság nyomja a lelkeket, milyen mély örvény tátong a szivekben. Az ember uralkodik az anyagon, de ez nem adhatja meg neki azt, a mije hiányzik és azokat a nagy kérdéseket, melyek magasabb érdekeit érintik, nem oldotta meg az emberi tudomány; enyhitetlen maradt az igazság, az erény, a végtelenségnek szomjuhozása, s a kincsekkel gyarapítóit élet nem képes csillapítani az erkölcsi aggodalmakat.

Megvessük-e, elhanyagoljuk-e tehát a Nyugat kultúrájának, a czivilizácziónak és egy mérsékelt és észszerű szabadságnak vívmányait? Korántsem; ellenkezőleg kell az hogy azok helyesen irányittassanak és megbecsültessenek, mint becses tőke, (eltekintve attól, hogy azok mindmegannyi természettől fogva jó, magától Istentől az embercsalád nagy hasznára rendelt eszközök.) Azok használatánál azonban szem előtt kell tartan1 a Teremtő szándékát és arról gondoskodni, hogy azok sohase legyenek Inján a vallásos elemnek, mert ebben rejlik az erő, mely őket élteti és méltó gyümölcsökkel ellátja. Csakhogy ép ebben van a probléma megoldásának titka. Ha valamely szerves lény elcsenevészesedik, pusztulásnak indul, ez attól van, hogy eltűnnek azok az okok, melyek neki alakot és létet adtak és kétségtelen, hogy uj egészséghez és virágzásra csak úgy jut, ha ugyanazon okok éltető hatásai alá visszakerül. Már most abban az őrül kísérletében, hogy Istentől elszakadjon, a polgári társadalom elvetette a természetin^ löttit és az isteni kinyilatkoztatást és igy elvonta magát a kereszténység éltető mükö_ désétől, azaz a rend legszilárdabb biztosítékától, a testvériség leghatalmasabb kötelékétől, a személyi és társadalmi erények kiapadhatatlan forrásától; és ettől az elveszett elszakadástól ered a gyakorlati életben a felfordulás. Tehát az eltévelyedett társadalomnak vissza kell térnie a kereszténység kebelébe, ha a saját jólétével, nyugalmával, üdvösségével törődik.

A mint a kereszténység nem jut be egy lélekbe sem a nélkül, hogy azt jobbá ne tenné, úgy az állam közéletébe sem hatol bele a nélkül, hogy az állami rendet ne szilárdítaná. A gondviselő, bölcs, végtelenül jó és igazságos Istennek eszméjével a lelkiismeretbe a kötelesség érzetét ülteti, megédesíti a szenvedéseket, csititja a haragot, hősiességet éleszt. Ha a kereszténység a pogány népeket átalakította és ez az átalakulás valóságos feltámadás volt a halálból az életre, úgy, hogy a kereszténység terjedésével a barbárság hanyatlása karöltve járt, arra is képes lesz, hogy a hitetlenség borzasztó megrázkódtatásai után a mai államokat és népeket visszavezesse a rendhez és azokat ebben megszilárdítsa.

De ezzel nem mondottunk meg mindent: a kereszténységhez való visszatérés nem lesz igazi és tökéletes orvosság, ha nem jelenti az egy, szent, kalholikus és apostoli Anyaszentegyházhoz való visszatérést és szeretetet. Mert a kereszténység a kalholikus egyházban működik és azonos vele, ezzel a lelkiek terén önálló és tökéletes tár-