Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)

— 8 -sasággal, mely Jézus Krisztusnak titokzatos teste és melynek látható feje a római pápa, az apostolok fejedelmének utódja, Ő az Üdvözítő küldetésének folytatója, az ő megváltásának leánya és örököse: ő terjesztette el az evangéliumot a földkerekségen és védelmezte azt vére árán és ugyanő, az isteni támogatás és az el nem múlás ígérete folytán soha meg nem férvén a tévelygéssel, végrehajtja azt a meghagyást, hogy a Krisztus tanítását, az idők végezetéig sértetlenül megőrizze.

Mint az evangéliumi erkölcstan jogszerű tanítója, nemcsak a lelkek vigasztalójává és megmentőjévé lesz, hanem az igazságosság és szeretet örökké csörgedező forrásává is; úgyszintén az igazi szabadság és az egyedül lehetséges egyenlőség terjesztőjévé és oltalmazójává. Alkalmazván isteni Alapítójának tanítását, jól meglátok egyensúlyban tartja a társas összesség minden jogainak és minden sajátságainak helyes korlátjait. És az egyenlőség, melyet hirdet, érintetlenül hagyja a különböző társadalmi rendeknek nyilván a természet követelte különbségeit; a szabadság, melyet ő ad, hogy megakadályozza a hittől elszakadt és önmagára hagyott értelem anarchiáját, nem sérti meg az igazság jogait, melyek fölötte állanak a szabadság jogainak, nem az igazságosság jogait, melyek fölötte állanak a szám és a hatalom jogainak, nem az Isten jogait, melyek fölötte állanak az ember jogainak.

A kereszténység nem kevésbé termékeny jó hatásokban a család rendjében, mert nemcsak ellentáll azoknak a fondorlatoknak és cselvetéseknek, melyekkel egy zabolátlan hitetlenség a családi életei fenyegeti, hanem a házasság egységét és fennállását előkészíti és megtartja és annak tisztességét, hűségét és szentségét oltalmazza és előmozdítja. És ugyanabban a mértékben fönntartja és erősiti a polgári és politikai rendet is azáltal, hogy egyrészt a tekintélyt hathatósan támogatja, másrészt pedig bölcs újítások, az alattvalók igazságos törekvései iránt jóindulattal viseltetik, tiszteletet és engedelmességet parancsol a fejedelmek iránt és minden esetben védelmébe veszi az emberi lelkiismeret elidegenithelellen jogait. És ily módon az egyház iránt engedelmes népek, ennek befolyása által mentek lesznek a szolgaságtól és despolizmustól.

•Jól ismerve ez isteni erőt, pápaságunk kezdete óta buzgón fáradoztunk azon, hogy az egyház jótékony szándékait föltüntessük és kiemeljük, hogy tanainak kincsét, valamint üdvös tevékenységét lehetőleg kifejtsük. Erre a czélra irányultak pápaságunk legfőbb tényei, nevezetesen a keresztény bölcséletről, az emberi szabadságról, a keresztény házasságról, a szabadkőműves szövetségről, a közhatalmakról, az államok keresztény szervezetéről, a keresztény polgárok főkötelességeiről, a s^oczializmusról, a munkáskérdésről és más-más rokon tárgyakról szóló apostoli körleveleink. Azonban nemcsak az volt szivünknek leghőbb kívánsága, hogy a lelkeket fölvilágosítsuk, hanem az is egyúttal, hogy a sziveket megindítsuk és megtisztítsuk az által, hogy azon voltunk hogy a népek közölt a keresztény erényeket uj virágzásra juttassuk.

Ezért nem szűntünk meg intelmeinkkel és tanácsainkkal azon javakra irányítani a figyelmet, melyek nem mulandók, és mindenképp azon voltunk, hogy a testei a léleknek, az embert Istennek, a földi zarándokságot a mennyei életnek alárendeljük. Megáldva az Úrtól, szavunk hozzájárulhatott ahhoz, hogy sokak meggyőződését erősítse, őket jobban megvilágosilsa a jelenkor nehéz kérdéseiben, buzgalmukat élesztve, különféle müvekre adjon ösztönzést, melyek minden országban létrejöttek és még egyre létre jönnek, különösen a munkás osztályok javára, ama keresztény felebaráti szeretet uj életre keltése által, mely működésének kiváló helyét a népben találja. — Ha, tisztelendő testvérek, az aratás hozadéka nem is volt bőségesebb, imádjuk az isteni igazsá-