Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)

Az első megváltói erény, melvet Jézus gyakorolt és a melynek gyakorlását övéinek is kötelességül rótta fel, az alázatosság. Az alázatosság megköveteli tőlünk, hogy elménket és akaratunkat alávessük Jézus anyaszentegyliázának: igaznak tartsuk mindazon kinvilatkoztatott igazságokat, melyeket az anyaszentegyliáz hirdet és megtartsuk mindazon parancsokat, melyeket ugyanazon anvaszentegvház előír. Az alázatosság ilyetén gyakorlása lelki üdvösségünk alapja és feltétele és mégis sokan vannak, különösen a müveit osztályban olyanok, kik kicsinyük az Lr Jézus egyik másik szolgáját és nem elég műveltnek tartják őket arra, hogy tőlük tanulják meg a hitigazságokat. Ezeket egyszerűen arra figyelmeztetem, hogy az Cr Jézus megbízása válogatás nélkül szól mindegyikünknek, „a ki titeket hallgat, engem hallgat, a ki titeket megvet, engem vet meg“ : továbbá hogy egvikünk sem a maga nevében működik, hanem a Jézus nevében, mint Jézus apostola : egyikünk sem a saját találmányát adja elő, hanem a Jézus tanítását : és még a méltatlanokról is áll az, a mit az Ur Jézus az írástudókról mondott: „A mit mondanak nektek, mind tartsátok meg és cselekedjétek; de az ő tetteik szerint ne cselekedjetek, mert mondják az igazságot, de nem cselekszik.“ — Ismét mások a kinyilatkoztatott igazságok közt válogatnak, elfogadják azt. a mi nekik kellemes és elvetik azt, a mi terhes, avagy a mit elméjükkel felfogni nem képesek. Balga az ilyen ember, mintha bizonv a véges emberi elme a végtelen Istenséget felfogni képes lenne ! Az Isten megszűnnék végtelen tökéletességű Lénv lenni, mihelvt a véges emberi ész által mindenben fölismerhető volna ! Az ilven válógatók nem a Jézus tanítványai, mivel Jézus úgy tanított minket : „a ki az anyaszentegyliázat nem hallgatja, legyen neked mint a pogány és publikánus“.

Ti Ked\ res Híveim legyetek alázatos szivü katholikusok, becsüljétek meg Jézus szolgáit és szívesen hallgassátok predikáczióikban a Jézus tanítását, mely a maga fensége és nem csupán az előadó ügyessége folytán hat. Higyjétek el nekem, nincs nektek itt e földön jobb akarótok és jobb barátotok a lelkipásztornál, a ki legdrágább kincseteket, a ti halhatatlan telketeket gondozza, a ki a hitigazságok közlésével telketeknek naponkinti táplálékot nyújt és a ki e földi élet bonyodalmai közt folyton mutatja nektek az utat, mely az örök életre vezet.