Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)
Ti Kedves Híveim, legyetek alázatos szivü katholikusok, Krisztus anvaszentegvházáuak engedelmes fiai és ennek tekintélyére támaszkodva ne csak azon parancsokat tartsátok meg, a melyek mások jogkörébe vágnak és igy kényszerítés tárgyai, hanem azokat is, melyek ily kényszer alá nem esnek : szenteljétek meg a vasár- s ünnepnapokat szent misét és predikácziót hallgatván, annak idején végezzétek szent gyónásaitokat, böjtöljetek, imádkozzatok és gyakoroljatok erényes cselekedeteket, jól tudván, hogy nem az megy be az Ur országába, a ki mondja : „Uram, Uram ’ hanem a ki teljesíti a mennyei Atya akaratját“. A második megváltói erény, melyet Jézus gyakorolt és a melynek gyakorlását övéitől is elvárja, a türelem. A türelem erénye megköveteli tőlünk, hogy megadással fogadjuk az Isten kezéből a kellemes dolgokat épp úgy, mint a kellemetleneket, hálásan csókoljuk Istenünk áldó vagy sújtó kezét és Istennek tetsző módon hordozzuk keresztünket. Az emberek legnagvobb része csak megvan valahogyan a jó Istennel, egészen addig, a mig jól megyen dolguk, mihelyt azonban a szerencse csillaga megszűnt ragyogni felettük s a szerencsétlenség zord sötétsége nehezedik reájuk, elégedetlenek és kikelnek az isteni gondviselés ellen. Szegény rövidlátó ember te, pedig hányszor kívánsz olyat, a mi károdra, vesztedre szolgál, nem veszed észre azt, hogy a legszebb rózsa levelei közt a skorpió leselkedik és halált hoz reád, mihelyt a szép virág után kinyújtod kezedet! De ugyan ki is vagy te ember, a ki szavadat felemelni merészkedel Istened ellen, a szolga a végtelenül hatalmas Ur ellen, a teremtmény a Teremtő ellen, mintha bizonv az edény szemrehányást tehetne mesterének azért, mivel kevésbé tisztes használatra készítette ! A türelem megköveteli tőlünk továbbá, hogv egvmás hibái iránt szeretettel elnézek legyünk. „Az igaz is napjában hétszer esik el“ és ugyanannyiszor kell Istenhez bocsánatért esdekelnie: de miképpen várhat Istentől kegyelmet az olyan haszontalan szolga, a ki szolgatársainak, gyarló munkatársainak tévedéseit kérlelhetetlenül üldözi ? ! Saját gyarlóságunkra hivatkozván, a bocsánat legtágabb határát szabja elénk az Üdvözítő : „Hányszor vétkezik ellenem felebarátom — kérdi Jézust Péter — és én megbocsássak neki: vájjon hétszer? feleli:
