Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)
10 — quod praecepta naturae dispicere ae servare recta ratione homo plura non queat: sed omnia quamvis dispiceret et sine ulla offensione in omni vita servaret, quod nisi opitulante Eedemptoris gratia non potest, tamen frustra quisquam, expers fidei, de salute sempiterna confideret. Si quis in me non manserit, mittetur foras sicut palmes; et arescet, et colligent eum, et in ignem mittent, et ardet1, Qui non crediderit, condemnabitur1 2. Ad extremum quanti sit in se ipsa, et quos pariat fructus ista divinae fidei contemptrix honestas, nimis multa habemus documenta ante oculos. Quid est quod in tanto studio stabiliendae augendaeque prosperitatis publicae, laborant tamen ac paene aegrotant civitates tam multis in rebus tamque gravibus quotidie magis? Utique civilem societatem satis aiunt fretam esse per se ipsam: posse sine praesidio institorum Christianorum commode se habere, atque eo, quo spectat, uno labore suo pervenire. Hinc quae administrantur publice, ea more profano administrari malunt: ita ut in disciplina civili vitaque publica populorum vestigia religionis avitae pauciora quotidie videas. At non cernunt satis quid agant. Nam submoto numine recta et prava sancientis Dei, excidere auctoritate principe leges necesse est, iustitiamque collabi quae duo firmissima sunt coniunetionis civilis maximeque necessaria vincula. Similique modo sublata semel spe atque expectations bonorum immortalium, pronum est mortalia sitienter appetere: de quibus trahere ad se, quanto plus poterit, conabitur quisque pro viribus. Hinc aemulari, invidere, odisse; tum consilia teterrima: de gradu deiectam velle omnem potestatem, meditari passim dementes ruinas. Non pacatae res foris, non securitas domi: deformata sceleribus vita commins. In tanto cupiditatum certamine, tantoque discrimine, aut extrema metuenda pernicies, aut idoneum quaerendum mature remedium. Coercere maleficos, vocare ad mansuetudinem mores populares atque omni ratione deterrere a delictis providentia legum, rectum idemque necessarium: nequaquam tamen in isto omnia. Altius sanatio petenda populorum: advocanda vis humana maior, (piae attingat animos renov.ttosque ad conscientiam officii, efficiat meliores: ipsa illa nimirum vis, quae multo maioribus fessum malis vindicavit semel ab interitu orbem terrarum. Fac reviviscere et valere, amotis impedimentis, Christianos in civitate spiritus; recreabitur civitas. Conticescere proclive erit inferiorum ordinum cum superioribus contentionem, ac sancta utrinque inra consistere verecundia mutua. Si 1 Io XV, C). 2 Marc. XVI, 1«. a mely szülője, támasza az üdvösségszer zö erényeknek : s valóban legnagyobb méltóságától fosztják meg az embert, kiragadva őt a természetfeletti életből, a természeti élethez taszítják vissza s kiszolgáltatják minden veszedelemnek, a kik az erkölcsi törvény alapjául tisztán az emberi értelmet akarják felállítani. Nem azért, mert az ember tisztán a józan észre hagyatva, a természeti erkölcsi törvényeket sem képes megismerni, megtartani mind : hanem mert még ha kivétel nélkül megismerné is valamennyit s egyetlen botlás nélkül megtartaná is egész életén keresztül, a mi pedig a .Megváltó inalasztja nélkül lehetetlenség: hit nélkül akkor is hiába remélné az örök üdvösséget Ha iS én bennem nem marad, kivettetik, mint 11 szölővesszö; és elszárad; és összeszedvén azt, a tűzre vetik és elég'. A ki nem hiszen, clkárl,ozik~. Nagyon jó! ismert tények igen világosan mutatják, hogy végre is mi a benső tartalma, értéke, mik a gyümölcsei annak az isteni hitet megvető erkölcsösségnek. Honnét van az, hogy a közjóiét megszilárdítását, emelését ezélzó annyi törekvés ellenére is szenved, beteg a társadalom s napról-napra szaporodnak, súlyosodnak bajai ? Azt mondják, hogy az államnak elég támasza az állam önmaga: hogy egészen jól meglehet a keresztény intézmények nélkül is és azt a czélt, a melyet kitűzött magának, a maga erejéből is eléri. Ezért a közügyeket, ha csak lehet, Isten nélkül intézik úgy, hogy a polgári törvényekben s a népek nyilvános életében az ősi vallásnak napról-napra kevesebb nyomára akadni. De nem sejtik, hogy mit tesznek. Istennek, a bűn és erény közti különbség legszentebb őrének uralmát visszautasítva, szükségképen megfosztják a törvényt legfőbb tekintélyétől s megdől az igazság és e kettőben elvesznek a társadalmi rendnek legerősebb, legszükségesebb alapjai. És igy aztán, mikor már egyszer nincs az embernek mit remélnie s nem is vár semmit az égtől, akkor természetszerűleg a földiek felé fordulnak a vágyak, a melyekből aztán kiki annyit ragad magához, a mennyit épen bir. Innét az a lázas verseny, az az irigység, az a gyűlölet, innét azoknak gaz tervelgetései, a kik ledönteni akarnának minden hatalmat, innét a fölforgató eszmék rohamos terjedése. Nincs béke künn, az otthon nem nyújt biztonságot, a társadalom gyökeréig megromolva. Az egymásba ütköző vágyaknak e nagy fugájában vagy el kell készülni rá, hogy romba dől minden. vagy még idejében kell gondoskodni alkalmas mentő eszközökről. Igaz. meg kell fékezni a gazságot, szelídíteni kell a nép erkölcseit, szigorú törvényekkel meg kell felemlíteni a bűnt: de mindez nem idég. Magasabbról kell meríteni a népek számára a gyógyulást. az emberinél nagyobb erőt kell segítségül hívni, a mely a lelkűkig hasson s fölkeltve bennök a kötelesség tudatát, jobbakká tegye, azt az erőt t. i., a mely már egyszer megmentette az akkor még nagyobb bajok alatt roskadó világot. Adjátok vissza a társadalomnak a keresztény szellemet, hagyjátok érvényesülni erejét, eltávolitva akadályait és meggyógyul majd a társadalom. Majd akkor elnémul végre az osztályok harcza egymás ellen s mindegyik fél tisz-1 Ján. XV. 6. 2 Márk. XVI. 16.
