Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)

11

Christum audiant, manebunt in officio fortunati aeque ac miseri: alteri iustitiam et caritatem sentient sibi esse servandam, si salvi esse volunt, alteri temperantiam et modum. Optime constiterit domestica societas, custode salutari metu iubentis, vetantis Dei: eademque ratione plurimum illa in populis valebunt, quae ab ipsa natura praecipiuntur, ver. ri potestatem legitimam et obtemperare legibus ius esse: nihil seditiose facere, nec per coitiones moliri quicquam. Ita, ubi Christiana lex omnibus praesit et eam nulla res impediat, ibi sponte fit ut conservetur ordo divina providentia constitutus, unde efflorescit cum incolumitate prosperitas. Clamat ergo communis salus, referre se necesse esse, unde numquam digredi oportuerat, ad eum qui via et veritas et vita est, nec singulos dumtaxat, sed societatem humanam universe. In hanc velut in possessionem suam, restitui Christum dominum oportet, efflciendumque ut profectam ab eo vitam hauriant atque imbibant omnia membra et partes reipublieae, iussa ac vetita legum, instituta popularia, domicilia doctrinae, ius coniugiorum convietusque domestici, tecta locupletium, officinae opificum. Nec fugiat quemquam, ex hoc pendere magnopere ipsam, quae tam vehementer expetitur, gentium humanitatem, quippe quae alitur et augetur non tam iis rebus, quae sunt corporis, commoditatibus et copiis quam iis, quae sunt animi, laudabilibus moribus et cultu virtutum.

Alieni a Iesu Christo plerique sunt ignoratione magis, quam voluntate improba: qui enim hominem, qui mundum studeant dedita opera cognoscere, quam plurimi numerantur; qui filium Dei, perpauci. Primum igitur sit ignorationem scientia depellere, ne repudietur aut spernatur ignotus. Quotquot ubique sunt, christianos obtestamur dare velint operam, quoad quisque potest, Redemptorem suum ut noscant, qualis est: in quem ut quis intuebitur mente sincera iudicioque integro, ita perspicue cernet nec eius lege fieri quicquam posse salubrius, nec doctrina divinius. In quo mirum quantum allatura adiumenti est auctoritas atque opera vestra, venerabiles Fratres, tum Cleri totius studium et sedulitas. Insculpere populorum in animis germanam notionem ac prope imaginem Iesu Christi, eiusque caritatem, beneficia, instituta illustrare litteris, sermone, in scholis puerilibus, in gymnasiis, in concione, ubicumque se det occasio, partes officii vestri praecipuas putatote. De iis quae apellantur inra hominis, satis audiit multitudo : audiat aliquando de iuribus Dei. Idoneum tempus esse, vel ipsa indicant excitata iam, ut diximus, multorum recta studia, atque ista noiuinatim in Redemptorem tot significationibus testata pietas, quam quidem saeculo insequenti, si Deo placet, in auspicium melioris aevi tradituri sumus. Verum cum res agatur quam non aliunde sperare nisi a gratia divina licet, communi studio summisque precibus flectere ad misericordiam insistamus omnipotentem Deum, ut interire ne patiatur, quos ipsémét profuso sanguine liberavit: respiciat hanc propitius aetatem, quae multum quidem deliquit, sed multa vicissim ad patiendum aspera in expiationem exantlavit: omniumque gentium generumque homines benigne comtelni fogja a másik jogát Ha Krisztusra hallgat, teljesíteni fogja kötelességét a szegény és gazdag egyaránt: s tudni fogja egyik is, másik is, hogy üdvösségének föltételei vannak s amint egyiket az igazság és szeretet, úgy köti a másikat az önmegtagadás és mérséklet. Biztosan áli a család, ha a parancsot s tilalmat osztó Isten félelme őrködik fölötte : szent lesz akkor a népek előtt az, a mit már a természet parancsol: hogy tisztelni kell a törvényes hatalmat s engedelmeskedni a törvényeknek, mert bűn a lázadás s a jogvédelemnek útja nem a pártütés. így azután a hol mindent a keresztény törvény kormányoz az azt megillető szabadsággal, ott magától helyre áll az Isten alkotta rend s vele föl virágzik a jólét. Hangosan követeli tehát a köznek java, hogy oda kell visszatérni, a hóimét sohasem vala szabad eltávozni, ahhoz, a ki az ut, az igazság s az élet, — és pedig nem csak az egyes embernek, de vissza kell térnie a társadalomnak is. S ebbe azután vissza kell helyezni, mint jogos tulajdonába, az Ur Krisztust s oda kell hatni, hogy a belőle áradó életet magába szívja a társadalom minden tagja, az állam minden része, a törvény szelleme, a népintézmények, az iskolák, a házasság, a család, a gazdagok palotái s a munkás műhelye. És senki se feledje, hogy ettől függ a nemzeteknek annyira sürgetett művelődése, a melyet nem annyira az anyagiak, a kényelem és bőség táplálnak, emelnek, hanem azok, a mik lelkiek, a tiszta erkölcs s az erény.

A legtöbb embert nem annyira a rosszakarat, mint inkább a tudatlanság tartja távol Jézus Krisztustól : mert az embert, a világot jól megismerni sokan törekszenek; az Isten Fiát kevesen. Oda kell tehát hatni első sorban, hogy megszűnjék e tudatlanság, nehogy visszautasítsák, vagy megvessék Krisztust csak azért, mert nem ismerik. Kérünk minden keresztény embert a földkerekségen, igyekezzék, a mennyire tőle telik, jól megismerni Megváltóját, a kire, ha őszinte jóakarattal tekint, józan ítélettel úgy fogja találni, hogy nincs üdvösebb az ő törvényénél s tanításánál semmi sincsen istenibb. S ez ügyben rendkívül sokat tehet a ti tekintélytek és segitségtek, tiszteletre méltó Testvéreink, valamint az egész papság buzgalma, munkája.

Egyik legfontosabb föladattokul ismerjétek, hogy belevéssétek a népek leikébe Jézus Krisztus képét, igaz ismeretét, hogy az ő szeretetét, jótéteményeit, intézményeit hirdessétek szóval és Írásban, a népiskolákban s a felsőbb tanintézetekben, a szószékről s mindenütt, a hol csak alkalom kínálkozik. Arról, a mit emberi jognak neveznek, eleget hallottak az emberek: halljanak már valamit Isten jogairól is. Hogy itt az idő rá, azt bizonyítja már a jóknak az a nemes mozgalma is, a melyről szólottunk és nevezetesen az az annyiszor s oly fönségesen megnyilatkozott imádatos hódolat a Megváltó iránt, a melyet a jövő században, ha Isten is úgy akarja, egy eljövendő boldogabb kor előhírnökéül óhajtunk üdvözölni. Mindazonáltal minthogy oly dologról van szó, a melyet sehonnan, csak Isten kegyelmétől remélhetünk : egyesülten, buzgó imában kérjük a mindenható Isten irgalmát, hogy ne hagyja elveszni azokat, a kiket saját vére árán mentett meg: irgalmas szem-