Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)
jubileumi szent évben, a tizenkilenczedik század alkonyán,a keresztény katholikus liivek ünnepélyesen hódolnak az Üdvözitő Ur Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának és hálát adnak a minden jó kegyes Adójának, mindama kegyelmekért és számtalan jótéteményekért a melyekben az Anyaszentegyházat 19. századon át részesíteni méltóztatott. A kath. világ azonban hódolata és hálája élénkebb visszhangra talál nálunk magyaroknál, kik a magyarországi kath. Fgyház kilenczszázados évfordulóját is ünnepeljük és térdre borulva zengünk hálaimát isteni Megváltónknak, azon nagy kegyelemért, hogy nemzetünket 900 év előtt, első szent királyunk apostoli fáradozása folytán, az egyedül üdvözitó róm. kér. kath. Anyaszentegyház kebelébe felvenni, a boldogságos szűz Mária, hazánk nagy Védőasszonyának pártfogása alá helyezni s a szent hit és szeretet áldásai által örökké boldogítani kegyeskedett. Az Anyaszentegyháztól nyerte a magyar nemzet azon erőt, mely őt annyi viszontagság között képessé tette arra, hogy megőrizze nemzeti jellegét és ma, amidőn a többi államok, melyek hajdan testvérekül fogadták a testvértelent, rég letűntek: ma háladalt zenghet az imádandó Gondviselésnek! Nagy-Boldog-Asszony napján és szt. István királyunk ünnepén, az ország három történelmileg nevezetes városában: Budapesten, Esztergomban és Székesfehérvárott térdre omolva fogja bemutatni a magyar nép hálaáldozatát. De nemcsak az említett városok fognak kegyeletteljes ünnepet ülni e napokon, hanem édes hazánk minden pontján kell, hogy méltó kifejezést nyerjen a nemzeti lelkesedés. Egyesítsük e napok alatt buzgó imáinkat és kérjük az Ég Urát, hogy a ki kegyesen fentartotta és oltalmazta kilencz század viszontagságai között, VII. 1587. sz.
