Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)
áldja és védelmezze a jövő századokon keresztül is szí. Egyházunkat és szeretett hazánkat. Imádkozzunk Szentséges Atyánkért és hazánk dicső királyáért, hogy még sokáig vezethessék hü népeiket az erény és boldogság ösvényén. Emeljük fel esdő tekintetünket hazánk Nagyasszonyához, a bold. Szüzhöz és első szent királyunkhoz, hogy könyörögjenek érettünk, védelmezzenek és segítsenek bennünket. Hogy az áhitatos kegyelet érzelmei minden kebelben fclébresztessenek és általános kifejezésre jussanak, egyházmegyém területére a következőket rendelem el: 1. Nagy-Boldogasszony ünnepét és szt. István napját megelőző napokon este az Urangyalára való harangozás után a templomok összes harangjai 1/i óráig huzassanak. 2. A templomokra, plébánia, iskola s egyéb katholikus intézetek épületeire a nemzeti lobogó kitűzendő és szt. István király napjának estéjéig küntartandó. 3. Az említett ünnepnapokon a szent mise a helyi körülmények által megengedett lehető legnagyobb fénynyel és pompával, a legméltóságosabb Oltáriszentség kitétele mellett végeztessék és arra az összes helyi hatóságok meghívandók. — Nagyboldogasszony ünnepén a szt. mise végével a „Te Deum“ énekeltessék s ezalatt az összes harangok szóljanak. 4. Az ünnepnapok délutánján a lorettói Litánia végzendő szentségkitétellel. Litánia végeztével mondassák Esterházy Pál herczeg és nádor imája a Magyarok Nagyasszonyához. Imádság és felajánlás a magyarok Nagyasszonyához. (Esterházy Pál herczeg és nádortól.) Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges szűz Mária ! emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, szent István neked felajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arczczal országodra és dicső érdemeid által légy közbenjárónk és szószólónk szent fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink és minden inségökből kiszabadultak, mert folyton-folyvást vigyázott szemed örökségedre, oh mindörökké áldott asszonyunk ! Ezt mi biztosra vevén, gyakran folyamodtunk hozzád, és már tapasztalásból tudjuk s monhatjuk el, hogy éretted áldott meg minket az Ur. Ezen remény buzdít most is és e bizodalom lelkesít, hogy oltalmad alá fussunk mi, a te néped, örökséged és nyájad, kik gyermekeid vagyunk és különös pártfogásodért hazánkat is Mária országának hívják. Azért emeljük fel hozzád szivünket, kezeinkkel együtt és nagy alázattal kitárjuk szilied előtt könyörgésünket.