Püspöki körlevelek 1898 (Szombathely, 1899)
XL A jóságos Isten véghetetlen kegyelméből közeledik már azon magasztos és örömteli nap, melylyel az Ő Szentsége XIII. Leo Pápa, Jézus Krisztusnak a kath. világegyházat dicsőségesen kormányzó helytartója által, folyó évi május hó 14-ről kelt és f. évi V. körlevelemben közölt apostoli körlevelével kihirdetett jubilaris szent év kezdetét veendi. Folyó deczember hó 24-én azaz karácsony vigíliáján lesz Róma színhelye azon ritka és fölötte örvendetes ünnepélyességnek, mely jelen századunkban csak egyszer fordult elő, t. i. 1824. évi deczember 24-én, midőn bold, emlékű XII. Leo Pápa kormányozta az Anyaszentegyházat. A fentebb jelzett napon ugyanis délután, mielőtt a bekövetkező nagy ünnep elővecsernyéje megtartatnék, Pápa 0 Szentsége az egész római papság ünnepélyes kíséretében a vatikáni szt. Péter főtemplomába vonul és az aranyozott kereszttel diszlő, úgynevezett „szent kapu“ — Porta Sancta — előtt helyet foglalván, a Szentlélek segítségül hívása után azon ajtót, mely a jubileum idején kivül mindig be van falazva, annak ideje alatt pedig nyitva áll a bucsusok számára, arany pőrölykével e szavak közt háromszor megüti: „Nyissátok fel az igazság kapuit!“ melyekre a falazat lebontatván, Ő és utána a bibornokok, fejedelmek követei és a papságból álló fényes kísérete az e kezdetű 116. zsoltárnak: „Dicsérjétek az Urat minden nemzetek“ éneklése közt a templomba lép, hol a „Téged Isten dicsérünk“ elzengése után a karácsonyi ünnepélyes vecsernyét végezi. S evvel kezdetét veszi a jubileumi szent év, melynek folyamán bőségesen meríthetünk ama kegyelmek forrásából, melyet édes Megváltónk az ő keserves kínszenvedése és halála által számunkra megnyitott. Ne mulaszszuk el felhasználni ezen kedvező s talán utolsó alkalmat, melyet halhatatlan lelkünk megmentésére, üdvére az Egyház nekünk anyai szeretettel nyújt. Megismervén látogatásunk áldásteljes idejét, siessünk az Üdvözítő forrásaiból örömmel meríteni. Adjunk hálát mindenható nagy Istenünknek, hogy megengedte érnünk ezen ritka és kegyelemteljes napokat, melyekben „feltűnt a mi üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, oklatván minket, hogy lemondván a gonoszságról és a világi kívánságokról, józanul, igazán és ájtatosan éljünk e világon, várván a boldog reménységet és a mi nagy Istenünk, a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőséges eljövetelét.“ Fejezzük ki szivünkből, lelkűnkből imádó hódolatunkat, legbensőbb szeretetünket, hálánkat a mi édes Megváltónk iránt, az Ur Jézus iránt, a ki 19 század előtt érettünk felvette az emberi természetet, e világra született, hogy minket megváltson és szent tanításával s a keresztfán szerzett • ** szent kegyelmével minket az örök üdvösségre vezéreljen ! Tekintettel ezen örvendetes eseményre, mielőtt a szent év folyamán rendezendő ünnepélyességekre nézve határoznék, most egyelőre a következőket rendelem el: 2717. sz. A jubileumi szent év ájtatos megkezdése.
