Püspöki körlevelek 1897 (Szombathely, 1898)
lást érdemlő esetekre kilátásba helyezett kedvezmény most már visszaéléssé fejlődjék, ennélfogva tisztelettel felkérem a főtiszt, egyházmegyei Főhatóságot, hogy a bevezetőleg jelzett irányú kérvényeket benyújtó folyamodókat kellőképen felvilágosítani, — és ha csak valóban rendkívüli méltánylást érdemlő körülményt fennforogni nem lát, kérelmükkel elutasítani méltóztassék. a nélkül, hogy a folyamodványt előbb hozzám juttatná; mert, ha a bevezetőleg jelzett esetek ezentúl is oly tömegesen fordulnának elő, akkor arra érezném magamat indíttatva, hogy a hivatali elődömnek föntebb idézett rendeletében foglalt és szó alatt levő kedvezményt teljesen beszüntessem. Budapesten, 1897. évi november hó 3-án. Wlassics Gyula. — 5 — A vallás- és közoktatásügyi magyar kir. Ministertől. 66674. szám. Az, azon alkalomból, hogy 0 császári és apostoli királyi Felsége legfelsőbb elhatározásával az ezredéves magyar állam története kiválóbb alf ’ ónak a művészet alkotásaival való megörökítését legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, — tartandó iskolai ünnepségekre vonatkozó rendeletem mását oly tiszteletteljes kérés kapcsán vau szerencsém a főtiszt, egyházmegyei Főhatóságnak megküldeni, hogy hasonló ünnepségek rendezését az egyházi főhatósága alá tartozó tanintézetekben is elrendelni méltóztassék. Budapesten. 1897. évi november hó 7-én. Wlassiós Gyula. — Valamennyi főtisztelendő egyházmegyei Főhatóságnak. 3050. sz. A milleniumi szobrok felállításában nyilvánuló királyi kegy iskolai ünneplése elrendeltetik. A vallás- és közoktatásügyi magy. királyi Ministertől. 66674. szám. Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk, folyó évi szeptember hó 25-én Budapesten kelt legfelsőbb elhatározásával, legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy a művészet alkotásainak remekei által is örökittessenek meg és származtassanak át a késő ivadék kegyeletébe, ezeréves magyar Hazánk történelmének ama legkiválóbb alakjai, kik életük és tetteik által egyébként is biztosították emléküket és neveiket, minden idők vészei és viharai ellen. Ezen, nemzetünk történetében páratlanul álló magasztos és lélekemelő fejedelmi tény, mely mint varázsütés, méltán gyújtotta magasan lobogó lángra az egész nemzetnek hálaérzetét, a népe boldogságát atyai szív jóságával és gondviselésszerü bölcseséggel szünet nélkül mnnkáló forrón szeretett és nemzetünkkel szivben-lélekben együtt érző nagy és jóságos koronás királyunk iránt: az ország minden részében és a nemzet minden rétegében, nap-nap után meg-megujuló, valóban lelket fölemelő és megható, örömtől áradó hálanyilatkozatokban dokumentálja, hogy csak nagy és nemeslelkű királynak lehetnek boldog alattvalói, — és hogy a fejedelmi tulajdonokban gazdag uralkodónak erényei nagygyá és erőssé teszik a nemzetet is, mely a fejedelmi kegynek áldást és boldogságot árasztó tényeit örök hűséggel és soha nem tántorodó alattvalói szeretettel és hivséges ragaszkodással viszonozza. A nemzet összeségének önként felbuzdult hálanyilatkozatai, a Kárpátoktól- Adriáig felhangzó örömszózatai közé: óhajtom és rendelem, hogy belevegyüljön az ifjúságnak — a Haza jövő reményének — ifjúi hévtől lángoló és ideális tiszta érzéstől áthatott ünneplő lelkesedése is, --és amazzal egybeolvadva — a Trón iránti soha nem múló hagyományos magyar nemzeti hűségnek és ragaszkodnak jelen és jövendő zálogául szálljon fel a legjobb, legnemesebb, legalkotmányosabb és legszeretettebb király trónjának a zsámolyához.
