Püspöki körlevelek 1897 (Szombathely, 1898)
6 A királyi kegynek ama dicső tényben való megnyilatkozása, mig egyrészt önmagában hordja annak biztosítékát, hogy nemzetünknek apraját-nagyját odaadásteljes, imádatszerü érzelemmel, határ nélküli ragaszkodó szeretetben sorakoztassa O Felségének történetileg magasan kiemelkedő nemes alakja köré; másrészt annyira alkalmas, mint semmi más egyéb, arra, hogy mint legfelsőbb helyről jövő magasztos és elragadó példaadás, a Haza iránti olthatatlan szeretetet, a nemzet múltja és az elődök dicső emléke iránti lelkes és hálás kegyeletet egész életére, soha el nem múló nyomokkal vésse az ifjúságnak fogékony szivébe, leikébe és eszébe. A helyi viszonyok figyelembe vétele mellett és a tanuló ifjúság fejlettségi fokának megfelelő, az illető intézetek tantestülete által egybeállitandó — a királyi legfelsőbb kéziratnak felolvasását is magában foglaló tárgysorozattal rendezendő iskolai ünnepségek szolgáljanak alkalmid arra, hogy még a legzsengébb korú tanuló ifjúsággal is, kellőképen megértettessék úgy maga e diöjp és fenkölt királyi tettnek a nagysága, mint pedig annak, nemzeti életünket mélye:-? érintő nagy horderejű fontossága. A mondottakból eredőleg felhívom tehát a kir. tanfelügyelőséget, hogy a fennhatósága alatt álló valamennyi községi és állami tanintézeteknek igazgatóságait vagy vezetőségét megfelelő iskolai ünnepség rendezésére utasitsa — és őket a — minden kétségen kívül — hazafias buzgósággal és lelkesedéssel végzendő eljárásukban, a szükséghez képest támogassa és az ünnepségek fényének emeléséhez, lehetőségig a maga részéről is járuljon hozzá. Budapesten, 1897. évi november hó 7-én. Wlassics Gyula. — Valamennyi királyi Tanfelügyelőségnek. 3051. sz. Hazafias iskolai ünnepségek tartásáról miniszteri rendelet. A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. Ministertől. 66.542. sz. Nemzetünk általában dicsőséges, sokszor azonban nehéz zivatarokkal támadott ezredéves fennállása azon megdönthetetlen igazságot tárja elénk, hogy „hullámtól vert sziget “-ként való fenmaradását lakosai lángoló hazaszeretetének, a nemzeti eszméhez való szívós ragaszkodásának köszönhette s ez utón léphetett be „teljes joggal“ a nyugati nagy nemzetek társaságába. Most, a midőn az ezredéves forduló magasztos és kegyeletes ünnepségei lezajlottak s beléptünk a második évezredbe, kétszeresen meg kell fontolnunk az első évezred történetének tanulságait; számot kell vetnünk azzal, hogy nemzetünk ma már azon a széles talapzaton áll, melyet az alkotmány sánczaiha befogadott egész nemzet képez. — Szükséges ez okból, hogy a hazaszeretetnek, a nemzeti összeforradás tüzének olthatatlan lángja az egész nemzetet körülfogja. Ennek a lángnak ápolása, folytonos élesztése, általánosítása csakis úgy lehetséges, ha már a zsenge gyermek ráneveltetik a nemzeti összetartásra, ha valamennyinek tudatába megy át, hogy mindnyájan ugyanegy anyának, a szeretett hazának gyermekei vagyunk, — mert a későbbi korban vissza-vissza csendülő ifjúkori érzelem a leghatalmasabb élesztőjévé fog válni a felnőttek hazafias érzelmeinek is. . E láng élesztésére nagyon fontos alkalmat találok abban, ha az iskolák ifjúsága a szent korona, az ország czimere, színe és zászlója, mint a magyar nemzeti eszme és összetartás jelvényeinek beható ismeretére úgy oktattatik, hogy azokban ne csupán a díszt lássa, de irántuk kegyeletes hódoló tiszteletet érezve, bennük magát a nemzetet megszeresse. Ez okból intézkedtem, hogy az állami, államilag segélyezett községi és községi
