Püspöki körlevelek 1897 (Szombathely, 1898)

3042. sz.

Informatiók beküldésére az esperes urak (elhivatnak.

3043. sz.

Irodadij 1897. évre meghatároztatik.

— 2 —

icodavezetés, az anyakönyvek kezelése, gondosan vannak-e megőrizve a főpásztori körlevelek és egyéb a plébániára nézve fontossággal biró okmányok s a mennyiben sürgetéseik daczára is a hiányok nein szűnnének meg, erről engem haladéktalanul értesítsenek.

Több esperesi kerületből az Informatiók még be nem érkezvén, megkeresem a nt. Esperes urakat, hogy azokat, az egyhm. Directoriumban deczember hóra szóló utasításnak megfelelőleg, hozzám mielőbb beküldjék.

Irodadij czimén az 1897. évre plebániánkint 2 frt állapittatik meg, a mely összeget a nt. Esperes urak kerületükben beszedni és legkésőbb 1898. évi márczius hó közepéig egyházra. Hivatalomhoz beküldeni szíveskedjenek.

3044. sz.

Communicantes cum excommunicato nominatim a S. R. Congregationibus, non innodanur excom municatione.

Feria IV. die XVI. Junii 1897.

In Cogne Generali S. R. et U. Inq. habita coram Emis ac Rinis DD. Cardinalibus contra haereticam pravitatem Generalibus Inquibus, propositum fuit sequens dubium:

In Constitutione S. M. Pii Papae IX. quae incipit Apostolimé Sedis, excommunicatione Rom. Pontifici simpliciter reservata innodantur: communicantes cum excommunicato nominatim a Papa in crimine criminoso, ei scilicet impendendo auxilium veI favorem. Quaeritur utrum his verbis comprehendantur etiam excommunicati a Romanis Cognibus, saltem quando earum decretis accedit approbatio Summi Pontificis?

Et omnibus diligenti examine perpensis, praehabitoque DD. Consultorum Voto, iidem Emi ac Rmi DD. Cardinales respondendum mandarunt: Negative.

Feria vero VI., die 18. eiusdem mensis et anni, in solita audientia r. p. d. Adsessori S. 0. impertita, facta de supradictis accurata relatione SSmo Duo N. Leoni PP. XIII., Sanctitas Sua resolutionem Emorum Patrum adprobavit et confirmavit. — I. Can. MANCINI, S. R. et U. Inqu. Not.

3045. sz.

Ex copula illicita inter ba ptizatam et infidelem, exurgit impedimentum dirimens affinitatis.

Samuel hebraeus carnaliter cognovit Caiam catholicam, quae postea rem habuit cum Iacobo pariter hebraeo, Samuelis fratre. Deinde Caia concubinarie vixit cum Samuele, et crimine gravida, ad prolem nascituram legitimandam, cum Samuele qui baptismum recepit, in Ecclesia catholica nuptias iniit, non concessa dispensatione circa contractam affinitatem.

Quaesitum fuit utrum matrimonium fuerit invalidum.

S. R. U. Inqu. mense Junii 1895. respondit:

Quatenus praevio processu saltem summario, servata tamen in substantialibus Constitutione Renedicti XIV. Ilei Miseratione, moraliter constet certo de contracta affinitate, deque dispensatione non concessa, matrimonium fuisse invalidum. Vide decretum S. Officii diei 26. Augusti 1891.1

1 Sic sonat: „Affinitatem quae in infidelitate contrahitur ex copula tum licita tum illicita non esse impedimentum pro matrimoniis quae in infidelitate ineuntur : evadere tamen impedimentum pro matrimoniis quae ineuntur post baptismum, quo suscepto, infideles fiunt subditi Ecclesiae eiusque proinde legibus subiecti.“