Püspöki körlevelek 1893 (Szombathely, 1894)
* Tisztelendő Testvérek és Krisztusban Kedves Fiaim! Midőn a jó Isten kegyelméből megkezdett újévben titeket, egyházmegyém összes t. lelkipásztorait híveitekkel együtt Jézus szent nevében szeretettel üdvözöllek s mindnyájatokra az Ég bőséges áldását esdve kérem, az imádandó isteni Gondviselésbe vetett erős bizalommal reményiem és várom, hogy főtörekvéstek leend lélekben járó szent hivatástoknak minden tekintetben lehető legjobban megfelelni. — A feltűnt újév bizonyára uj gondokat, uj, talán még nehezebb küzdelmeket fog ránk róni, és ki tudná megmondani, mit rejt méhében 1! Prudens futuri temporis exitum caliginosa nocte premit Deus. — A mai aggasztó politikai és egyházi viszonyok között vajmi kevés reményt táplálhatunk egy jobb jövőre nézve. — Mindnyájan érezhetjük és be kell vallanunk, hogy az isteni segélyre nagy szükségünk van, mert gonosz napokat élünk, ádáz viharok ostromolják Jézus Krisztus Szentegyházát, istentelen emberek pokoli terveket szőnek ellene. Sőt nem titkolhatom el azon aggodalmamat sem, hogy tekintve az időjeleket, még nagyobb rosszaktól is tarthatunk. — Azért nemcsak kívánatos, hanem szükséges is, hogy az uj év küszöbén azon megújított erős eltökéléssel legyünk eltelve, miszerint minden tehetségünk és teljes erőnk megfeszítésével törekedni fogunk, „méltólag járni a hivatásban, melyre hivatva vagyunk.“ (Efez 4. 1.) Isten áldására, az Egyház és a haza elismerésére leszünk ezáltal méltókká és egyúttal az édes örömnek is részeseivé, melyet a híven teljesített kötelesség boldogító és megnyugtató öntudata fakaszt. Legyen mindnyájunkkal a megkezdett újévben is a Mindenható oltalma; Ő adjon nekünk erőt szent hivatásunk lelkiismeretes betöltésére, Ő segítsen minket rá, hogy a vallásos buzgóság hathatós élesztése és a közmivelődés sikeres előmozdítása által mi is közreműködjünk egy jobb korszak megalkotására. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal! Főpásztori körleveleim sorát a feltűnt újévben, úgy hiszem, sem méltóbban, sem vonzóbban nem kezdhetném meg, mintha azok elsejében Rómára irányzóm a figyelmet, mely minden többi egyháznak anyja, melyhez az ő felsőbbsége miatt valamennyi egyháznak csatlakoznia kell, mivel kebelében székel Jézus Krisztus földi helytartója, az apostolok fejedelmének utódja, az anyaszentegyház látható feje, a kath. hitegység középpontja: a Pápa. Kedvező alkalmat szolgáltat nekem erre azon fölötte örvendetes körülmény, hogy 1893. évi februárhó 19-én lesz Isten kegyelméből félszázada annak, hogy a mi dicsőségesen uralkodó Szentsége» Atyánk, XIII. Leó Pápa, életének 33-ik évében püspökké szenteltetett. r 1. SZ. ■ Szentségei Atyánk félszázados ptispö> ki jubileuma. (
