Püspöki körlevelek 1893 (Szombathely, 1894)

3

Még élénk emlékezetünkben van, hogy minő örömmel és lelkesedéssel ülte meg a kath. világ ezelőtt 5 évvel XIII. Leo Pápa 50 éves áldozárságának jubileumát és ime most egy még ritkább és lélekemelőbb jubiláris örömünnepnek nézünk elébe. Egy magasztos nagy mozgalom vonul az egész világon keresztül. Jézus anyaszentegyházának hivő és melegen érző gyermekeinek szeme, szive, szeretete és áldozatkész sége odafordul azon providentialis férfiúhoz, akinek trónját az Ég Ura az örök városba, az ős Rómába állitá, akinek azon ritka isteni kegyelem jutott részül, hogy rövid idő múlva 50 éves püspökségének jubileumát fogja megünnepelhetni; kinek kimagasló tehetségeit, mély és széleskörű tudományát, a kormányzásban és államférfim bölcseségben tapintatteljes eszélyességét, az Isten országa terjesztésében kifejtett fáradhatlan buzgalmát elismerik benne még azok is, kik akár vallásos, akár politikai tekintetből magukat ellenei közé számítják ; kinek nevéhez, habár, emberileg szólva, szinte kétségbeejtő viszonyok között vévé át az Egyház kormányzatát, mégis a sikerek és diadalok fényes sora fűződik.

Élénken készül a világ a Pápa jubileumának minél méltóbb megünnepléséhez ; de nekünk magyaroknak bizonyára semmivel sincs kevesebb okunk más nemzeteknél arra, hogy a kath. világ hódolatteljes tisztelete és szeretetének, valamint ragaszkodásának ezen magasztos nyilvánításaiban egész szivvel, egész lélekkel résztvegyünk, mert hiszen valamint elődei, úgy a jelenleg dicsőén uralkodó szentséges Atyánk is, minden alkalommal nyilvánitá és tettekkel is bizonyitá nemzetünk és annak fiai iránti kiváló kegyteljes szeretetét és vonzalmát.

Úgy van, a kath. Magyarország soha sem feledheti el azon halhatatlan jótéteményeket, melyekkel az apostoli Szentszék által legott a nemzet megtérése óta, tehát kilencz századon át, elhalmoztatott vala. A pápáknak áldozatkész tettekben nyilvánuló érdeklődése nélkül ki tudja, léteznék-e ma Magyarország ? — S ha az apostoli Szentszéktől, mint bő forrásból, a lefolyt századok alatt annyi üdv áradott a nemzetekre, ép annyi jótéteményt várhatunk mi attól a jövőben is; mert él a római pápaságban azon Istentől nyújtott erő, amely bizton üdvöt hoz természeténél fogva s fölül áll az emberi dolgok változatain: sem el nem mulhatik, sem meg nem változhatik. S hogy ez igy van, azt tagadják ugyan az Egyház támadó ádáz ellenségei, mert a kath. vallástól, Jézus Krisztus helytartójától, a Pápától elakarják idegeníteni a kedélyeket ; czéljukat azonban még sem érik el; mert Isten kegyelméből él a szeretet a vallás iránt, él és erőteljes az, mélyen van az a szivekbe vésve, különösen a nép szivébe. Tanúsítja ezt maga a mozgalom, melyet Szentséges Atyánk közelgő jubileumának örömhíre minden felé rögtön előidézett, tanúsítja azt a szivek ezen önkénytes és csodálatos összl u.gzása, tanúsítják azt a kegyeletnek oly kiváló, oly sokféle és szokatlan zálogai, melyeket a népek és nemzetek a világ minden részéből versenyezve nyújtanak a római Pápának és sietnek hódolatukat letenni nagy és kedves örömünnepén lábai zsámolyához.

Tudom és fölemelt fővel hirdetem, hogy püspöki megyém nt. Papsága és hívei rendithetlenül ragaszkodnak a római apostoli Szentszékhez, s hogy különösen most ezen világra szóló örömünnep alkalmával kegyeletes tisztelettől és szeretettől áthatott szivvel fognak imádkozni Szentséges Atyánkért, ki az aggkorral együtt járó bajok és az egyetemes egyház kormányzásának nehéz gondjai mellett, még az ellenséges törekvések keseritéseit is kénytelen elszenvedni. Kérjük buzgón az Ég Urát, a mennyei javak