Püspöki körlevelek 1892 (Szombathely, 1893)

7

egységének, hogy t. i. valamint a püspökök a római pápával, úgy a papok püspökeikkel, a hívek pedig papjaikkal egyek legyenek a hitben és lelkesedésben Krisztus egyháza iránt. Ily értelemben nevezi sz. Ambrus püspök is az egyházat „Congregationem, quae in unum connexum corpus atque compactum unitate fidei et charitate exsurgit/' (De offic. 1. 3. c. 3.)... Gyanús a püspök, ki nem lelkesedik a római szentséges atya, mint az egyház feje s az egység központja iránt; de gyanús az olyan pap is, ki egykedvű püspöke iránt ; mert viselkedésükből önként következik, hogy mindkettőjükben több van a világ, mint az egyház szelleméből, és, ha szívesen élvezik is az egyháznak reájuk bízott javadalmát, de sem észszel, sem szívvel nem közelítik meg az anyaszentegyháznak szándékait. „Vivunt, ut vivant; sed non vivunt, ut bene (i. e. secundum intentionem Ecclesiae) vivant.“ — —

Továbbá örömömre s lelki épülésemre szolgált kőrútjaim alkalmával a templomoknak legtöbb helyen kifogástalan tisztántartása és az egyházi ruhák valamint a szent-edények és eszközök példás gondozása. Erről is azt mondom: igy helyes ; igy van jól, és ennek nem is szabad máskép lennie; mert ha a lelkipásztor naponkint a szent-misében magáról azt állítja: „Dilexi decorem domus Tuae, et locum habitationis gloriae Tuae,“ és mintegy ezen az alapon kéri az Urat: „Ne perdas cum impiis animam meam/ úgy csakugyan lelkiismeretes kötelességének ismerje mindent elkövetni, hogy templomában a rendesség és tisztaság, sőt, amennyire csak lehet, a külcsín és jóizlés is uralkodjék mindenben; mert vajmi sértő az nem csak a szemekre, de botránykoztató egyszersmind a lélek áhítatára nézve is, ha a pókhálólepte poros oltárhoz szakadozott és szennyes ruhában lép a miséző pap és oly fehérneműt használ a legszentebb miseáldozat bemutatásánál, melyet nem tűrne meg konyhájában, annál kevésbbé pedig asztala körül. „Quantae confusionis opprobrium est. ut praeclare scribit S. Petrus Damianus, (L. IV. Ep 14 Tom. I.) quod in squallido linteo Dominicum corpus et offerant et involvant, quod non dignaretur potens quilibet, qui tamen vermis est, propriis adhibere labiis.“ Pius VI. Encycl. ad Eppos univ. Ecclae 25. Decembr. 1775. dimusa.) . . Én saját hibáim tudatában sok gyarlóságot el tudok nézni másban, de azt sehogysem tudom magammal elhitetni, hogy élő hittel bírjon az olyan pap, ki szobájának tisztasága- s csinosságára szorgosan ügyel, templomával pedig épen nem törődik. és nem bánja , ha egyházi készleteit a szenny , penész és rozsda emészti! Valóban, alig tévedek, ha állítom, hogy az ily gondatlanul elhanyagolt templomban a kehelynek aranyozottságával együtt vásik el, vagy már tán el is vásott, a papnak egyházias lelkülete is!... Az ily templomról méltán panaszolhatja az Úr: „Quia domus Mea deserta est/ — — —

Hiában • menti magát az ily lelkipásztor temploma szegénységével; nem a templomi készlet hiánya, hanem az ő hanyag gondatlansága esik méltó megrovás alá: különösen ez idő szerint, amidőn az áldásos működésű Oltáregyletek szives-örömest -segítenek a szegény templomok készleti szükségletein, csak a plébános tudjon lelkesedni templomáért !. ..

Hát még mily képet nyújt az oly elhanyagolt templomnak sekrestyéje l Hiában keresnél ott az öltözködési szekrényen feszületet, mely előtt a misézni induló pap fejét meghajthatná; nincs medéncze a kézmosásra, nincs imazsámoly a misekészületi s hálaadási imákkal, de még az alapitványos misék és egyéb egyházi végzendők tábláját sem találod kifüggesztve. Szóval, az egyházi szabályszerű berendezés teljesen hiányzik,