Püspöki körlevelek 1892 (Szombathely, 1893)

2

meg bűneidet, végezz töredelmes gyónást és úgy járulj az isteni báránynak, ki elveszi a világ bűneit, szent teste vételéhez. így azután méltóképen ünnepelheted a husvétot, mely ugyau Jézus Krisztus föltámadásának emléknapja, de egyszersmind a te bekövetkező föltámadásodnak is biztos záloga ; mert sz. Pál szavai szerint: „aki föltámasztotta

Jézust, minket is föltámaszt Jézussal.“ — —

Ugv hiszem, az anyaszentegyház ezen nemes szándékának érdekében cselekszem, ha jelen főpásztori levelemben eszetek- és szivetekhez kívánok szólani, Kedves Hiveim, hogy előkészülésteket atyai jótanácsommal istápoljam és így Krisztus vérével megváltott lelketek üdvére én is közreműködjem.

És pedig azzal kezdem, hogy mindnyájan egyszer meghalunk: mert „el van határozva, hogy minden embernek egyszer meg kell halniaigen, 20 — 30 év múlva már igen sokan fognak hiányozni közülünk, kik most Isten jóvoltából itt együtt, vagyunk; 50 év múlva alig fog élni még néhány ; száz év múlva pedig már tán egyetlenegy sem lesz közülünk; halálunk tehát bizonyos; de azt is hisszük és valljuk, amit az apostoli hitvallásban mindennap elimádkozunk: „hiszem a testnek föltámadását és az örök életet;“ tehát nem halunk meg örökre, hanem föltámadunk, hogy azután őrökké éljünk. Csakhogy az örökélet sem lesz mindnyájunkra egyenlő, mert föltámadásunk után „mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus itélőszéke előtt, hogy kiki elvegye diját a testben, amint jót vagy gonoszát cselekedett /“ a jók örök jutalmat a menyországban: a gonoszok pedig örök kárhozatot a pokolban. Ha már most azt a kérdést intézném hozzátok, Kedvesim, akartok-e a menyországba jutni, akartok e örökre Istennel és Istennél üdvözülni ; bizonyára egy sincs köztetek olyan, aki nekem tagadó választ adna, mert, hisz ki ne akarna boldog, örökre boldog lenni; kivált, ha meggondoljuk, hogy végczélunk ugv sem e földi élet, hanem a boldog örökkévalóság! De meg van ám Írva, hogy „a menyország erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják azt el;“ tehát küzdenie, harczolnia kell annak, aki a menyországba el akar jutni; azért mondja az irás, hogy „katonáskodás az ember élete e földön“ és e katonáskodás alól nincs kimentve senki, de senki, legyen az király vagy koldus, ur vagy szolga, férfi vagy nő, fiatal vagy öreg, mert mindnyájunknak egy igen erős ellenségünk van, a ki ellen folytonosan harczolnunk kell : és ez ellenség Kedvesim, a bűn! Három betűből álló rövid szó; de rettenetes ellenség és pedig annál rettenetesebb, mert nem csak a külvilág és az ördög csábításai, hanem saját belvilágunk, vagyis az ősszülők bűne következtében megvesztegetett természetünknek rosszra való hajlandósága által is folytonosan kisértetünk a bűnre, és ha teljes erőnkből nem küzdünk ellene, hanem a csábításokba bele egyezünk és elkövetjük a bűnt, elvesztjük az Isten rnalasztját. amely nélkül pedig semmit az örök üdvösségre érdemesei nem cselekedhetünk, és igy boldogtalanok leszünk itt e földön és örökre elkárhozottak a siroti túl. Azért kötötte annyiszor szivünkre az Úr Jézus az ő szent tanításában; azért intettek az apostolok az ő irataikban, és azért figyelmeztet, kér. buzdít az anyaszentegyház is minden alkalommal, hogy gondoljunk egyellen lelkünkre s tartsunk penitencziát, mert amily bizonyos, hogy meghalunk, oly bizonytalan halálunk órája és ha bűnökben halunk meg, örökre elveszünk.

Azért Kedvesim, az én első jó tanácsom húsvéti előkészületetekhez abban áll, hogy a nagyböjti idő alatt gondoljatok gyakrabban és teljes komolysággal bizonytalan halálos órátokra és kérdezzétek magatoktól: olyan-e lelkem állapotja,