Püspöki körlevelek 1892 (Szombathely, 1893)

3

hogy, ha most e perczben érne el a halál, az Isten itélőszéke előtt nyugodtan számot adhatnék minden gondolatom- és kívánságomról, beszédem- és cselekedeteimről ? Nem rejtegetek e szivemben már hosszabb idő óta valamely bűnt, melyet gyónásaimban elhallgattam; és váljon javulok-e gyónásaim által, mert ha most azonnal nem is halok meg, de mégis elkövetkezik egykor halálom órája, és mi lesz velem azután?? . . . Higyétek meg, Kedvesim, hogy a halálról való gyakrabbi komoly elmélkedés a legjobb prédikáczió, mert az fölrázza az embert langyosságából, és ép azért igen hasznos előkészület a megtéréshez ; a bűn ellen pedig annyira hatalmas óvszer, hogy maga a Szentlélek is Sirákfia könyvében igy szól: „Minden cselekedeteidben emlékezzél meg végső dolgaidról — azaz a halál-, Ítélet-, pokol- és menyországról, — és örökké nem vétkezel. “ — —

De menjünk tovább !

Az anyaszentegyház a húsvéti ünnepnek előkészítéséül negyven napi böjtöt hirdet, és kötelezi híveit annak szigorú megtartására. Fölteszem rólatok, Kedvesim, hogy mindnyájan tudjátok, mit értünk a böjt és mit a megtartóztatás alatt; azért erről nem is szólok, csak azt említem, hogy a böjt mint peniteuczia-cselekedet mindenesetre vonatkozik a testre is, mert testünk igen sok esetben részese a bűnnek; kell tehát, hogy a böjt által legyen egyszersmind részese a penitencziának is, és ha vétkezett a test, bűnhődjék is a test; azért igen helyesen cselekszünk, ha megböjtöltetjük testünket, hogy ez által őt sanyargassuk ; de ne gondoljuk azt, hogy az Isten és az anyaszentegyház szándékának teljesen megtelelünk, ha böjtölésünk csak abból áll, hogy megvonjuk magunktól az ételt és italt; mert Joel próféta ismételten hangoztatja: „Szenteljétek meg a böjtöt;“ ami Nagy szt. Gergely szerint annyit tesz. hogy a testnek böjtjét a léleknek a bűntől való megtartóztatásával kell egyesíteni ; mert mit használ a testet böjtöltetni, a lelket pedig folytonosan vétkekkel terhelni; azért mondja aranyszáju szt. János a konstantinápolyi néphez tartott egyik böjti beszédjében: „Ne beszélj nekem arról, hogy ennyi napot böjtöltem, ezt és azt az ételt nem ettem, bort nem ittam, az éhséget eltűrtem: hanem azt mutasd ki nekem, hogy aki eddig haragos voltál, a böjttel szebd lettél; aki eddig kegyetlen voltál, most kegyes és irgalmas vagy; mert mit használ testedet sanyargatnod, ha haragodban egészen magadonkivüli állapotban ittasnak látszatol; mit használ, ha csak vizet iszol, de szived irigységgel és fösvénységgel van telve, és mit használ gyomrodat büntetned, ha lélekben fajtalan maradsz.“ Ezekből világosan megérthetitek, Kedvesim, hogy Istennek csak oly böjt tetszik, melyben a test sanyargatásával a lélek is tökélyetesedik; mert sz. Pál apostol szavai szerint : „Akik Krisztuséi, azok testűket megfeszítették a vétkekkel és kívánságokkal együtt“ ellenben, ha a bűntől és vétkes szokásainktól nem tartózkodunk, úgy híában böjtölünk, lzaiás próféta egykor panaszlólag szólott az Úrhoz: „Miért b'ójtölünk, ha Te nem tekinted azt, és miért álázzuk meg magunkat, ha Te nem figyelsz reá?“ és az Úr igy válaszolt neki: „Íme, böjtölés napján tűnik ki akaratotok, adósaitokat zaklatjátok, pörlekedésre s versengésre böjtöltök és ököllel istentelenül verekedtek; váljon ilyen-e a böjt, melyet én kívánok ? . . Az Úr Istennek e válasza szól nekünk is, Kedvesim, ha csak testileg böjtölünk, de bűneinkből kitisztulni nem törekszünk; azért második jó tanácsom az, hogy mindegyitek vizsgálja meg lelkiismeretét és kutassa ki, mi a szokásos bűne, vagyis melyik főbűn az, amelyet legtöbbször és legkönnyebben követ el, és valahányszor böjtöl, az nap ne csak tartózkodjék azon