Püspöki körlevelek 1891 (Szombathely, 1892)
4 lessége ; bár megértené és teljesítené is azt minden szülő! Nincs és nem is lehet semmi kifogás az ellen, ha a szülők, különösen városokban, gyermekeiket nyelvekre, zenére, énekre, tánczra és sok másfélékre tanítják és taníttatják ; jól teszik, ha tehetik;.. . de azt már igen rosszul teszik, ha gyermekeik előtt Istenről, hitről, szentségekről, valamint egyetlen lelkűknek örök üdvösségéről, az Isten és a kath. anyas^entegyház iránti engedelmességről vagy gyónásról és böjtölésről soha említést sem tesznek ; de még prédikáczióra és keresztény tanításra sem küldik őket és igy felserdülnek a gyermekek minden keresztény oktatás és vallásgyakorlat nélkül; hiúkká, felfuvalkodottakká fejlődnek, önzők és mértékletlenek lesznek a testnek minden vágyaiban, szívok pedig vallástalan marad ; holott nyilvánvaló, hogy a vallástalan szív minden rosszra, minden gonoszra hajlandó! Oh, ha nálunk is divatba jönne az ó-kori Lykurgusnak azon törvénye, mely a régi lacedaemoniaknál szokásban volt, hogy t. i. a serdülő gyermekek nyilvános kihágásaiért a szülőket büntették, ugyan sok apát kellene napjainkban is megbüntetni fia kicsapongásaiért és vajmi sok anya szégyenülne meg leányának ledér viselete miatt; mert gondatlanul elhanyagolják serdültebb gyermekeik szivét szülői jótanács, szeretetteljes rábeszélés, komoly figyelmeztetés, sőt ha kell, oktató dorgálás által is Isten szeretetére, vallásosságra és az erényes életre vezetni. De azt veszem észre, hogy főpásztori levelem igen hosszúra nyúlik; pedig még egy pontot föl kell említenem, mely a gyermekek nevelésére igen nagy befolyással bir ... és ez a példaadás ; mert sokat tesz ugyan a házi-nevelésben a szoktatás és sok jót eszközöl a serdülőknél az oktatás / de mind a kettő megbénul, hogy ne mondjam, teljesen meghiúsul, ha nem járul hozzájok a szülők részéről a jó példaadás . . . Azt szoktuk mondani : a példa vonz ; de azt még inkább el lehet mondani, hogy a gyermekeknél legvonzóbb példa a szülők viselkedése ; aminők a szülők, olyanok közönségesen a gyermekek is, innen a régi közmondás : „alma nem esik messze a fájától.“ Nincs ugyan kizárva annak lehetősége, hogy vallástalan szülőknek is lehet istenfélő gyermekük, kivált, ha az okos tanító vagy valamely más jóakarója a családnak, gondja alá vevén a gyermeket, ellensúlyozza a szülők rossz példáját ; valamint az is lehetséges a külső befolyások által, hogy példás életű szülőknek elkorcsosodott gyermekük van ; de ezek ritka kivételek azon általános szabály alól, amely szerint a szülők példája vezeti a gyermekeket. Amely családban nincs meg a házi béke, mert a szülők egymás közt házsártosak, hol napi renden vannak az átkozódások, szitkok, illetlen beszédek és Istenkáromlások, ott ne keressünk szelid, békeszerető és gyengéden érző gyermeket ; onnan csak pajkos, engedetlen, czivakodó és szemérmetlen ivadék kerül ki. De többet mondok. Vajmi sokszor épen a szülők rossz példája rontja le a gyermekek szivében még azt a jót is, amit az a templomban vagy iskolában tanult; ott ugyanis azt hallotta, hogy az Isten és az anyaszentegyház parancsai szigorúan megtartandók, hogy az ünnep- és vasárnapokat meg kell szentelni, másnak kárt tenni soha nem szabad és hogy a mértékletlenség nagy bűn ; és ime az apai háznál ezeknek ellenkezőjét tapasztalja: szülői ritkán járnak templomba, de otthon sem igen imádkoznak ; a böjtölést kigunyolják, az idegen vagyont irigylik, szomszédjaikat, felebarátjaikat rágalmazzák és a mértékletlenségnek gyakran igen szomorú és lealacsonyító példáját adják . . . ítéljétek meg Kedvesim magatok, mily veszélynek van a serdülő fiatalság lelke ily családban kitéve; mert vagy szülői példája után indul, megszokván és utánozván azok vétkeit és teljesen beleéli magát azokba, mert örökké igaz marad
