Püspöki körlevelek 1891 (Szombathely, 1892)

3

helyesebben mondva gyengeségükben annyira dédelgetik kisdedjöket, hogy az zsarnokává válik az egész családnak és jaj annak, még a szülők részéről is, ki az ily kisdednek vágyait azonnal nem teljesíti! Az ily gyermekrontó apának és anyának nem én, hanem a Szentlélek mondja: „Kényeztesd csak fiadat, majd — eljön az idő, hogy -- félned kell tőle;“ mert meg van Írva a példabeszédek könyvében: „A vessző és dorgálás bölcseségel szerez; a kénye-kedvére hagyatott gyermek pedig megszégyeníti anyját“ . . . Addig kell hajtani a csemetét, mig gyenge, ha már fává nőtte ki magát, akkor már nem lehet irányítani, mert hamarább eltörik, mintsem meghajlik !

Ha azután a kisded azon évekbe jut, amidőn már az értelem is fejlődésnek indulván, a szoktatás magában véve nem elég, hanem szükségessé válik az oktatás isf és az országos törvények őt az iskolalátogatásra kényszerítik, a szülőknek lelkiismeretes kötelességök az országos törvényt teljesíteni és gyermeküket iskolába járatni, hogy ott ügyes és szorgalmas tanítók vezetése mellett megtanulják azt, amire a szülők őket megtanítani nem képesek. És e pontnál szeretnék, Kedvesim, minden egyes szülővel külön szólani és rábeszélő tehetségem egész erejével arra kérni és biztatni az apákat úgy, mint az anyákat, hogy ne akadályozzák gyermeküket soha semmi körülmény közt sem az iskola szorgalmas látogatásában; sőt inkább szülői tekintélyök fölhasználásával azon legyenek, hogy gyermekük soha semmi szin alatt az iskolai előadásokat el ne kerülje. Az iskola és a templom, e két hely szent legyen a szülők előtt, hogy azután szent legyen a gyermekek előtt is! . . . De ezzel nem azt akarom mondani, hogy az iskolába járó gyermekek szülői már fel vannak mentve a további házi nevelés vezetésétől; sőt óhajtom, kívánom, hogy az apák, ha értenek hozzá és idejök engedi, kérdezzék ki gyermekeiket az iskolai tantárgyakból; elemezzék, magyarázzák az iskolakönyvek tételeit; „Tanítsd fiadat és bajlódjál vele, — mondja Sirák fia — hogy gyalázatában — ha tán a fiú hátramarad — ne kelljen megütköznöd :“ de ha egyebet nem tehetnek is a szülők, legalább biztassák alkalomszerüleg gyermekeiket kitartó szorgalomra, az iskolai fegyelem pontos megtartására és a tanítók iránti tiszteletteljes engedelmességre ; már ezzel is kifejezik nagyrabecsülésüket az iskola iránt és használnak gyermeköknek ; a családanyák pedig különösen elodázhatlan kötelességöknek ismerjék arra ügyelni, hogy mindkét nembeli gyermekeik szivök ártatlanságát megőrizzék, vallásosak és erkölcsösek legyenek, az Isten parancsait teljesítsék és az évek növekedésével is megmaradjanak abban a jó irányú házi fegyelemben, melyhez kisdedkorukban szoktatva voltak, „aki szereti fiát, folyvást fenyíték alatt tartja, hogy öröme legyen benne,“ mondja Sirák fia ; és a Szentlélek óva int : „Ne gyönyörködjél istentelen fiákban, ha megsokasodnak is és ne örülj azokon, ha nincs bennök az Isten félelme“ ... De kitől tanulják, kérdem, avagy honnan merítsék a gyermekek az Isten félelmét, mely minden bölcseségnek kezdete, ha nem a szülőktől ? Igen, Kedvesim, a szülők vannak Istentől különösen arra rendelve, hogy saját vallásosságukat gyermekeikbe átültessék, a hitben őket oktassák és erkölcsös életre vezessék. Ha nekem nem hisztek, üssétek föl szent Pálnak az efezusiakhoz irt levelének hatodik fejezetét, mely igy kezdődik ; „Ti gyermekek engedelmesek legyetek szülőiteknek az Urnák akarata szerint, mert ez kötelességtek ; “ de azután a szülőkhöz fordul és igy folytatja: „De ti is neveljétek gyermekeiteket az Ur tanításával egyező oktatásokkal és fenyítékkel/“ valljon nem annyit tesz-e ez, hogy oktassátok a keresztény katholikus hitben és buzdítsátok őket folytonosan a jámbor életre. Ez a keresztény szülők köte-