Püspöki körlevelek 1891 (Szombathely, 1892)
9 Figyeljetek tehát, kérlek, főpásztori szavaimra és szívleljétek is meg jótaiiácsaimat! — — — Maga a mindenható Ur Isten nagyrabecsüli a szülőket; ezt elég világosan megmutatta, midőn a Sinai hegyen az egész világ számára megadván Mózesnek a tiz-parancsolatot és annak három első pontjában Önmaga mint a világ Teremtője és Ura iránt megszabván az embernek kötelességét, azonnal utána a negyedik pontban a szülőket említi fel és az azok iránti gyermeki tiszteletet rendkívüli fontosnak és életbevágónak nyilvánítja az által, hogy e parancshoz mindjárt áldását is ígéri: „Tiszteljed úgymond — atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön, melyet a te Urad Istened ad teneked“ ; tehát e nagyhorderejű isteni parancs értelmében Isten után azonnal a szülőket illeti meg a gyermekek részéről a legnagyobb tisztelet; nem a királyt és hatalmasokat, nem az elöljárókat és jótevőket, hanem ... a szülőket! De viszont a szülők is, hogy e tiszteletet megérdemeljék, a természet törvénye és az Isten rendelése szerint kötelesek gyermekeiket testileg-lelkileg gondozni, ápolni és nevelni ; és ezt annyira természetesnek találjuk, hogy önkényt fölzúdul bennünk az emberi természet, egész lelkűnkben megrendülünk és méltán kegyetlennek nevezzük azon szülői, kiről azt halljuk, hogy szívtelenül eltaszította magától és elhagyta kisded magzatát ; mig ellenben a legutolsó koldusnőben is becsüljük, ha látjuk, hogy anyai gyengédséget tanúsít rongyokba takart csecsemője iránt: mert ki tagadhatná, hogy az anyai vonzalom méhe gyümölcséhez a leggyengédebb és egyszersmind a legerősebb is! De ne gondoljátok, Kedvesim, hogy a szülők köteles gondozása csakis a gyermekeknek csecsemő korára terjed és ha a kisded már járni s beszélni tud, elég lesz, ha a szülők őt ruházzák és táplálják. Korántsem ; sőt itt veszi kezdetét az apának úgy, mint az anyának nemesebb és magasztosabb kötelezettséöe ; mert itt kezdődik a .lázi nevelés. Szent hitünk ugyanis tanúja, a mindennapi tapasztalás pedig tanúsítja, hogy az emberi természet az eredeti bűn folytán hajlandóbb a rosszra, mint a jóra, és e hajlandóság már az első gyermekkorban mutatkozik ; azért már e gyenge korban meg kell kezdeni a nevelést, és pedig a szoktatás által. Erre utal maga a Szentlélek, midőn Sirák fia könyvében azt tanácsolja : ,,Hajtsd meg nyakát első fiatalságában és egyengesd oldalait mig gyermek, hogy nyakas és engedetlen ne legyen és szivednek bánatot ne okozzon“ . . . Igen, e gyenge korban a gyermek belátására még nem lehet számítani, azért szoktatni kell őt mindenben és mindenhez, ami jó, ami illik, amit tennie kell ; és a szülőknek közös kötelességök egész tekintélyökkel szoktatni a kiskorút, annak vágyait rendezni és gyerekes természete kinövéseit a makacsság- és durvaságra, a csufolkodás- és méltatlankodásra, hazugság- vagy szitkozódásra gondosan lenyesegetni. Amely anya nem szoktatja gyermekét kiskorában imádkozni, az ne panaszkodjék, ha később a gyermekből lett ifjú a templomot kerüli és az Istent legfölebb káromkodásaiban emlegeti; épen úgy az apa is, ki nem fenyiti meg komolyan gyermekét, midőn az először nyújtja ki kis kezeit idegen jószág után, csakis magának tulajdonítsa, ha a serdültebb ifjú előtt apja tulajdona sem lesz szent. Valóban ily eseteknél komolyan meggondolhatnák a szülők a példabeszédek könyvének ama mély jelentésű mondatát: „Aki a vesszőt kíméli, az fiát gyűlöli;“ mert csakugyan a szülők lesznek okai, ha a soha meg nem büntetett hazug gyermekből ravasz csaló és a kis tolvajból idővel nagy tolvaj lesz! Csak sajnálni lehet az olyan szülőket, kik túlságos gyengédségükben, vagy
