Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)

2

fogadjuk meg a zsoltáros szavaival: „Quia eripuit animam meam de morte, . . . placebo Domino in regione vivorum.“ Igen, rajta leszek, hogy ezután életem által mindenben az Úrnak tetszését keressem ! . . . „Vivo ego, iám non ego, vivat verő in me Christus !“— —

De ime jobbról virrad ; . . századunk utolsó tizedének zsengéje, a kilenczvenedik év emelkedik a láthatárra. Ez is hosszúnak, eseménydúsnak ígérkezik, és mivel nincs oly halandó, ki annak méhében rejtegetett titkairól a fátyolt föllebbenthetné, nem csuda, hogy ennek derengő hajnalán is az emberek remény és félelem, öröm és aggodalom közt üdvözlik egymást jókivánataikkal. Valljon mikép üdvözöljelek és mit kívánjak én mint püspökötök és atyátok Nektek ? . . . „Isten a bizonyságom, írja sz. Pál a filippiekhez. mint kívánlak én mindnyájatokat a Jézus Krisztus szeretetében“ ; és én is el merem mondani: Isten látja lelkemet, hogy én mindnyájatoknak a legjobbat kívánom ; azért tehát oly uj-évi köszöntést alkalmazok, mely ne csak jókivánataimat tolmácsolja, de általa egyszersmind módját szolgáltassam kezetekbe annak, hogy az uj-évnek sikerét is a magatok részére biztosítsátok.

Igen, Kedvesim, én Titeket ez uj-év hajnalán az Ur Jézus Krisztus szentséges nevében üdvözöllek és összes kivánatomat a nemzetek nagy apostola eme szavaiban fejezem ki : „Amit cselekesztek szóval vagy tettel, mindent a mi Urunk Jézus Krisztus nevében tegyetek, hálát adván Istennek és Atyának ő általa.“

Ennél szebbet, magasztosabbat és üdvösebbet én nektek kívánni nem tudok ; mert hisz mi nem akarunk, nem keresünk, nem kivánhatunk mást, mint saját és a gondjainkra bízott halhatatlan lelkeknek üdvét; már pedig „nincs másban senkiben üdvösség, mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, melyben üdvözülnünk kellene, “ mint az Ur Jézusnak szentséges neve. Ez azon hatalmas név, mely minden név fölött vagyon „ut in nomine Jesu omne genu flectatur coelestium, terrestrium et infernorum.“ Ez azon varázshatalmú név, melynek erejével sz. Péter ajeruzsálemi templom ajtajában fekvő inaszakadtat meggyógyította; ez azon csudatevő gyógyforrás, mely a lélek bajait megorvosolja. „Nihil ita — mondja sz. Bemard — sicut hoc nemen Jesu irae impetum cohibet, superbiae tumorem sedat, livoris vulnus sanat, luxuriae fluxum restringit, libidinis flammam exstinguit, sitim avaritiae temperát ac totius indecori pruriginem fugat.“

E szent, hatalmas és csudatevő névben kívánom én Nektek „Vos genus electum, regale sacerdotium, gens sancta, populus aquisitionis,“ kiket az Ur Jézus az üdvözités nagy munkájánák folytatására hivott meg és választott ez egyházmegye papjaiul, hogy érezvén szent és magasztos hivatástokat Jézus nevében kezdjétek az évet és amit cselekesztek szóval vagy tettel, mindent a mi Urunk Jézus Krisztus nevében tegyetek, azaz lelkesítsen az Ó szelleme, vezessen az Ő példája, legyen irányeszmétek az Ő parancsa és határozzon fölöttetek mindenben az Ő akaratja. O az út, tehát el nem tévedhettek; O az igazság, tehát nem csalódhattok ; Ő az élet, teháthiában nem fáradoztok; különösen pedig soha semmiféle körülmények közt el ne felejtsétek azt, amit Ő isteni tekintélyével és véghetetlen érdemeivel biztosított számunkra, hogy amit az Ő nevében kérendünk az Atyától, azt megadja nekünk.

Ha igy kezditek és igy folytatjátok, Kedvesim, az uj-évet, úgy az bizonyára szerencsés és boldogító lesz minden tekintetben reátok nézve ! És mivel -ízt