Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)
I. Tisztelendő Testvérek és Krisztusban Kedves Fiaim! A jó Isten kegyelméből ismét az ó és uj év közötti mesgyén állunk . . . Balról alkonyodik ; az év, melyet tizenkét hónap előtt oly lelkesülten újnak üdvözöltünk, már mint ó-év készül letűnni a láthatárról ; . . akkor hosszúnak képzeltük, most rövidnek valljuk ; . . akkor mindenki sóvár tekintettel szerencsecsillagát kereste benne, most, midőn az évezredek tengerébe merül, mint a lenyugvó naptól, mindenki elfordul, .... mert nincs többé mit várni tőle ! — Ilyen a világ; hajlong, dicsér, tömjénez és hizeleg, még önző érdeke hasznot reményi; de azonnal egykedvű sőt közönyös lesz és elhidegülten fordul el a dédelgetettől, mihelyt attól nincs többé mit várnia ! Mi, Kedvesim, ne igy járjunk el; mi hiszszük és valljuk az isteni Gondviselést ; mi tudjuk, hogy e nagy mindenségben „a csekélyét úgy, mint a nagyot Isten teremtette, és egyenlőképen van neki gondja mindenekre mi Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, és az 0 akarata nélkül hajunk szála sem görbül meg ; ha tehát nem is teljesültek a búcsúzó év lefolyása alatt összes reményeink, sem nem sikerültek szép eredményre jogositó vállalataink ; sőt épség, jólét, öröm és boldogság helyett keserű csalódás, szomorúság és szenvedés lön a lefolyt évben osztályrészünk ; egyben mégis nyertesek lettünk, hogy. . . élünk! . . . Annyi új sirhalom lön a múlt év alatt temetőinkben fölhantolva és számtalan család öltött mély gyászt kedveseinek elhunyta miatt, Kiket tán mi láttunk el a haldoklók szentségeivel, mi kisértünk ki a temetőbe s mondtunk áldást sírjaik fölött; . . és mi, mi élünk ! A végtelen bölcseségü s jóságos Isten, qui attingit a fine usque ad finem fortiter et disponit omnia svaviter, úgy akarta, úgy rendelte, hogy ne az év lásson minket, hanem mi lássuk az évet letűnni, és . . . életben maradjunk! Az irgalmas Istennek ezen egyetlen ténye, ha az év alatt nyert ezernyi fegyelmeket mind tekinteten kívül hagyjuk is, kell, hogy fölindttsa szivünk mély háláját és lelkünk egész alázatosságával elgondolván, hogy hol lenne most halhatatan lelkünk, ha a lefolyt évben meghaltunk volna, férfias elhatározottsággal Újévi üdvözlet
