Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)
2 582. sz. A megtartóztatás törvénye alól a szombati napokra egy évre felmentvény adatik. Papságomnak, valamint az egyházmegyém területén levő azon mindkétnembeli szerzeteseknek, kik különös böjti fogadalommal lekötve nincsenek, ép úgy mint összes híveimnek, Szentséges Atyánk XIII. Leo Pápától nyert és az 1884. évi I. körlevelem 28. száma alatt egész terjedelemben közölt felhatalmaztatásom erejével az Ur nevében ezennel megengedem, hogy szombaton egész éven át huseledelekkel élhessenek, kivéve mégis a kántorszombatokat és az eddig szoros böjttel megtartatni szokott vigíliákat u. m. Karácson, Pünkösd, Szent Péter és Pál, Nagyboldogasszony és Mindenszentek vigíliáit, a melyeken, ha szombatra esnének is, a huseledelek ezentúl is tiltva maradnak ; figyelmeztessék Kedveltségtek híveimet, hogy az apostoli Szent-Szék ezen kegyelmét imádsággal, alamizsnálkodással és egyéb jócselekedeteikkel megérdemelni törekedjenek. Meghagyom Kedveltségteknek, hogy ezen felmentvényeket quinquagesima vasárnapján hiveimnek a szószékről tudomásukra hozzák. VENERABILIBVS FRATRIBVS EPISCOPIS BRASILIAE LEO PP. XIII. VENERABILES FRATRES SALVTEM ET APOSTOL ICÁM BENEDICTION EM. Nr. 583. De servitute in Brazília sublata, in Africa adhuc vigeme Encycli ca Epistola. In plurimis maximisque pietatis significationibus, quas universae fere gentes, ad gratulandum Nobis annum quinquagesimum sacerdotii feliciter plenum, exhibuerunt quotidieque exhibent, una quaedam singulariter movit, a Brasilia profecta, quod nimirum, ob eius eventus faustitatem, liberó sint iure donati non pauci ex iis, qui per latissimos istius imperii fines sub iugo ingemunt servitutis. — Tale quidem opus, christianae plenum misericordiae, curantibus cum clero viris matronisque beneficis, auctori Deo et largitori bonorum omnium oblátům est, tamquam gratiarum testimonium de aucto tarn benigne Nobis munere aetatis et incolumitatis. — Nobis autem fűit acceptum in přimis et iucundum, eo vei magis, quod in hac Nos pergrata opinione confirmabat, omnino veile Brasilianos servitutis immanitatem tolli penitusque extirpari. Cui quidem voluntati popuiari obsecundatum est eximio studio ab Imperatore pariter et a Fiba august a, itemque ab eis qui rei publicae praesunt, certis quoque legibus in id iatis et sancitis. Quantum Nobis haec res afferret solatii, nominatim, superiore mense Ianuario, augusti Imperatoris apud Nos Legato declaravimus : hoc amplius adiuncto, Nosmetipsos ad Episcopos Brasiliae miserorum servorum caussa, litteras daturos.1 Nos quidem ad omnes homines vice fungimur Christi, Filii Dei, qui humánum genus amore tanto complexus est, ut non modo non recusarit, natura nostra suscepta, versari nobiscum, sed et nomen adamarit Filii hominis, palam testatus, se ad consuetudinem nostram propterea accessisse ul praedicaret captivis remissionem,2 atque a pessima, quae peccati est, servitute humano genere vindicato, omnia quae 1 A l’occasion de Notre Jubilé . . . Nous desirous donner au Brésil un témoignage tout particulier de Notre „patarnelle affection ; au sujet de Pémarcipation des esclaves.“ (Réponse á 1' Adresse du Ministře du Brésil, de Souza Correa.) — 2Js. LXT. 1 : Luc. IV. 19.
