Püspöki körlevelek 1887 (Szombathely, 1888)
3 Egyébiránt, ha komolyan gondolkodunk, minmagunk is belátjuk a teánk mért keresztnek üdvös voltát; mert legyünk csak őszinték önmagunkhoz és valljuk be : mikor állunk Istenhez közelebb és mikor vagyunk buzgóbbak és ájtatosabbak Isten iránt, akkor-e, ha az életben minden kívánságunk szerint teljesül és tartós jóegészségben jó sorsnak örvendünk; avagy pedig akkor; ha gondok nehezülnek reánk, baj és szenvedés ér és ágyba dönt a betegség?..............Erre a mindennapi tapasztalás azt feleli, hogy a gazdagság, testi jólét, élvezetek, váratlan szerencse, külső fény és dicsőség inkább elszórakoztatnak, mintsem áhitatra buzdítanának; a vallásosság gyakorlásában langyosabakká tesznek és lassankint észrevétlenül az Istentől egészen elvezetnek. Elfeledjük mintegy az Istent, mintha nem is szorulnánk már reá ! Tekintsetek csak körül, ha a jó Isten efey áldásdus esztendőt ád, melyben gazdag aratás és bő gyümölcstermés jutalmazza a gazdáknak fáradozásait és a szőlőhegyek is jól fizetnek, vájjon mit vesztek észre ? Nemde •azt, hogy a bor- és sörházak, valamint egyéb mulatóhelyek is rendesen látogatottabbak mint a templomok, sokkal több a mértékletlen mint a böjtölő, a lakmározások napirendre kerülnek, a könnyelműség és henyélés átalánosabbá lesz, az erkölcsi törvények háttérbe szorulnak, a fényűzés emelkedik és a házasfelek közt is az egyenetlenkedés több alkalomra talál. Ellenben hány gazdagot, kik boldog napjaikban még az imádságot is elfelejtették, vezettek már vissza az Istenhez a bekövetkezett szerencsétlenségek és az azok nyomán napról napra növekedő elszegényedés. Meglehet, hogy ha régi kényelmök- és bőségökben maradtak volna, Isten nélkül, istentelenül halnak meg ; és ime, a nélkülözés és nyomor megtanította őket Istenhez fordulni, Istenben bizni. Avagy nem észleltétek-e, Kedvesim, magatok is már, hogy egyes hithideg családokban, hol mindenre volt gond és idő, csak a vallásosságra és a templombajárásra nem, hol a szülők vétkes engedékenysége és a gyermekek daczos tiszteletlensége nem a legvonzóbb képét adták a keresztény családi életnek, mennyivel jobbra változott minden, midőn Isten a betegség keresztjével látogatta meg a családot, vagy a halál angyala kopogtatott be áldozatért. Megtanulták megismerni az Istent és félni annak sújtó kezétől Oh, mert a kereszt iskolája igen jó iskola, melyben megtanulja a2 ember saját tehetetlenségét fölismerni és szivében visszavágyódik a minden jók Urához. Örökké igaz marad Baruch prófétának szava : „A lélek, mely az ínség nagy volta miatt szomorú és megaláztatva jár és erőtlenül, és a könyezö szemek, és az éhező lélek“ fogják dicsőíteni az Urat és annak igazságát; (2, 18.) mintha azt mondaná, hogy az ember jó sorsban vajmi könnyen megfelejtkezik Istenről, de a kereszt terhe alatt eszére tér és Istenéhez fordul ; mert a kereszt útja tagadhatlanul a legegyenesebb ut az Istenhez ! Azért nincs is ember a világon, kezdve a királytól egész a legutolsó koldusig, a római pápától egész a kietlen vadonban élő remetéig, a kinek keresztje ne volna ; mert hisz mindnyájan bűnösek vagyunk, és igy mindnyájunknak szüksége van keresztre, mely folytonosan figyelmeztessen, hogy Istentől el ne tévelyedjünk. Igaz, hogy keresztjeink nem egyenlők, mert még az egyiknek keresztje rendkívüli tehernek látszik, addig a másikáét könnyen elviselhetőnek véljük, és közönségesen kiki a magáét tartja legsúlyosabbnak ; holott pedig a valóságban úgy áll a dolog, hogy, ha mindnyájan keresztjeinket egy közös helyre összehordhatnók, hol az Ur angyala nekünk egyenkint megmutatná, hogy melyik kereszt mily súlyos, és
