Püspöki körlevelek 1887 (Szombathely, 1888)
4 azután szabad választást engedne, hogy mindegyik azt vegye föl, a melyiket akarja ; higyétek meg, mindegyikünk ismét csak saját keresztjét választaná, mert tisztán belátná, hogy a jóságos Isten az ő végtelen bölcseségében és kegyelmében keresztünket is egyéni természetünkhez és körülményeinkhez mérte; és ha mi rosszak vagyunk is, az Isten mint atyánk végtelenül jó, a ki nem enged minket kisértetni azonfölül, a mit elviselhetünk. De tulajdonképen a keresztnek súlya nem is a szenvedés nagyságától függ hanem a lelkülettöl, melylyel a reánk mért keresztet viseljük. „Ha kelletlenül viseled, mondja igen bölcsen Kempis Tamás, úgy uj terhet szerzesz magadnak és csak megnehezíted dolgodat ; . . . sőt, ha az egyik keresztet, mely eddig terhedre volt, erőszakkal elodázod magadtól, minden bizonnyal másikra fogsz akadni, még pedig alkalmasint nehezebbre.“ Ellenben, ha keresztünket úgy tekintjük, mint Istennek figyelmeztetését, és a jámborlelkü Jobbal gyakran magunkban elismételjük : Az Ur keze illetett engem ; legyen áldva az O szent neve ; úgy a keresztnek súlyát nem fogjuk annyira érezni, mert az Ur kegyelme segítségünkre lesz, már pedig ha az Isten velünk, úgy ki győzhet ellenünk ? Egyet azonban még jegyezzünk meg ! Isten a keresztet nem csak azért méri reánk, hogy az Ur Jézus keserves kínszenvedésének, a Boldogságos Szűz tengernyi fájdalmainak és a Szentek kimerithetlen béketürésének példája szerint mi is türjük el a szenvedéseket és fájdalmrkat; hanem hogy a kereszt viselése által egyszersmind magunkba szálljunk, és bűneinket, melyeket Isten végtelen szentségénél fogva gyűlöl, szivünkből kiirtani iparkodjunk. . . „Tűrni és javulni.“ E két szót írja Isten keze minden egyes keresztre, melyet reánk mér ; mert nem elég tűrni, ha nem javulunk, és nem javulhatunk, ha tűrni nem akarunk. A ki tűr és javul, annál az Isten a reámért kereszt által czélját, érte, és azért őt itt e földön kegyelmével gazdagítja, a siron túl pedig örökre boldogítja ; a ki pedig tűr, mert keresztjétől nem szabadulhatván tűrnie kell, de erkölcsi javulására nem gondol, az szerencsétlen örökre ; mert Isten elfordul tőle, s egész életén át tűrnie fog kelleni, habár kelletlenül, a siron túl pedig vétkei miatt elvész örökre menthetlenül. Mi, Kedvesim, ne azt kövessük, a ki sem tűrni, sem javulni nem akar ; hanem Jézus Krisztusnak a keresztfán érettünk kiontott szent vére által szerzett érdemeibe és a Boldogságos Szűznek hatalmas pártfogásába vetvén bizodalmunkat türjük el a reánk mért bajokat és szenvedéseket békével és egész lelkűnkből azon legyünk, hogy miként az arany a tűzben, úgy mi a szenvedések Által bűneinkből kitisztuljunk. „Tűrni és javulni“ legyen jelszavunk egész életünkben; de különösen e szent böjti időszak alatt és minél gyakrabban imára kulcsolt kezekkel szivünk mélyéből igy fohászkodjunk: „Te méred reám, Uram, a keresztet, ki látod szivemet, ismered lelkemet. Te atyám vagy, te tudod legjobban, mi jó nekem ; azért tégy velem a mint jónak látod, nekem nincs más szavam, mint: legyen meg a te szent akaratod ! Ig( n, én el akarom viselni a reám mért keresztet, a mint és a meddig te uram rendeled, csak ne vond meg tőlem szent kegyelmedet, hogy el ne veszítsem egyetlen lelkemet . . . . Jézus és Mária legyetek velem, hogy a bűnt és vétket szorgosan kerüljem, és békével viselvén keresztemet a siron túl elérjem örök üdvömet! Amen.
