Püspöki körlevelek 1887 (Szombathely, 1888)
2 Isteni eredete, isteni működése és isteni feladata Van tehát Jézus anyaszentegyházának ; és valamint egy az Isten, és azon egy Istennek, mint igaz Istennek csalhatatlan igazmondónak kell lennie, úgy csak egy lehet az igaz isteni kinyilatkoztatás, mert a csalhatatlan Isten magának ellent nem mondhat, és igy csak egy az igaz hit, egy az igaz anyaszentegyház, mely valamint egyrészt hivatva van az üdvözitési munkát folytatni és bevégezni, hogy egy akol és egy pásztor legyen ; úgy másrészt miután sem helyhez, sem idöhez, sem nemzethez nincs kötve és tanítási rendszere nem kényszerítő, hanem az akaratnak önkéntes meghódolására van alapítva, — non stringit, sed movet, — a méltatlanoktól elvétetik „et dabitur gentibus.“ Egy azonban róla az ur Jézus Ígérete folytán bizonyos, hogy fennmarad a világ végeztéig és a pokol kapui erőt nem vesznek rajta soha ! Elvonulhat tehát fölötte év, sőt századok és évezredek, ő rendithetlenül állni fog mint az igazságnak oszlopa és erőssége ; mert Jézus vele van. A ki tehát az örök és változatlan igazságot keresi, az azt Jézus anyaszentegyházában megleli ; de nem elég az anyaszentegyházhoz tartozni, hanem elkerülhetlenül szükséges az anyaszentegyházat mint anyát szeretni, anyai szavát hallgatni, parancsait teljesiteni, mert Iskariot is az apostolokhoz tartozott, de apostolkodása nem szolgált üdvére. Az anyaszentegyház iránt is áll az Urnák parancsa : „Engedelmességet akarok és nem áldozatot.“ És ime, kedvesim, mi Jézus anyaszentegyházának nemcsak tagjai, de egy szersmind papjai vagyunk, hivatásunk a legszentebb, a lehető legfenségesebb ; hozzánk szól az Üdvözítőnek biztatása : „Amint küldött engem az Atya, én is küldelek titeket. A ki titeket hallgat, engem hallgat ... Ti vagytok a föld sava, a világ világossága . . . Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és rendeltelek, hogy elmenvén gyümölcsöt hozzatok, és a ti gyümölcsötök megmaradjon.“ Nem csudálkozhatunk tehát, ha szt Jeromos felénk fordulva fölsóhajt : „O Sacerdotes mundi Salvatores !“.... Fölöttünk is elvonult most egy év, nem teszünk tehát fölösleges dolgot, ha évi naplónkat lezárván annak kutatásába merülünk, mit nyertünk vagy mit vesztettünk ez év alatt ; hisz egy évvel idősebbek lettünk, egy évvel közelebb jutottunk a sirhoz és a megvesztegethetlen bíró itélőszékéhez, fontoljuk meg komolyan : mily gyümölcsét mutathatjuk föl a lefolyt évnek !!.... Tegye mindegyikünk szivére kezét és kérdje önmagától: jobban szerette-e e szív Istent és annak anyaszentegyházát, mint a világot és annak hiúságát, és, ha hitből él az igaz, elmondhatom-e én, hogy hitemben bírom legfőbb kincsemet és hitem irányozza minden érzelmemet ? Lelkesedett-e szivem azért, ami szent és örök, avagy csak múlandó dij reményében fáradoztam ? Iparkodtam-e a vallásos lelkületet és egyházias szellemet magamban elmélkedés és gyakori lelkiismeret-vizsgálás által ápolni, avagy tán a modern világnézetek szerint alkottam életelveimet és még híveim buzgóbbjai többször járultak a penitencziatartás szentségéhez, én megelégedtem a húsvéti egyszeri gyónással ? Jézus papjához illő volt-e társalgásom és életem, vagy tán csak ruhám és „Tisztelendő“ czimem árulták el, hogy pap vagyok ? Volt-e szivemben hálás kegyelet egyházmegyém és annak érdekei, és irgalmasság a szegények és ügyefogyottak iránt ; avagy tán eszembe sem jutott, mennyit költött reám egyházmegyém, annál kevésbé gondoltam arra, hogy szerzeményemmel annak érdekeit emeljem és anyagi erőmhöz képest folyton alamizsnálkodjam ? Nem tünik-e föl
