Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)

Később az egész ó-szövetségen át a próféták és más ájtatos lelkű hivei a Mindenhatónak buzgón gyakorolták a böjtöt; így Mózes a Sinai hegyen, mielőtt átvette a törvény tábláit az Istennek kezéből, negyvennapig böjtölt (Móz. V. k 9, 9.) ; valamint Illés prófétáról is azt olvassuk (Kir III. k. 19, 8.), hogy midőn Iezabel fenyegetései elül Horeb hegyére menekült, negyven nap és negyven éjen át folytatá böjtjét; Dávid király pedig a zsoltárokban azt vallja magáról: (Psalm. 34, 13. — 108, 24.) „Gyászba öltözém és böjttel sanyargatám magamat,“ és ismét: „Térdeim elgyengülének a koplalás miatt és húsom elsoványodék az olajnak fogyatkozása miatt.“

De nemcsak magán buzgalmuk szabad vállalatából böjtölének Jehovának hivei; hanem egyszersmind elkövetett bűneik elégtételéül is, hogy e módon a megbántott Ur Istent megengeszteljék és a megérdemlett büntetést magukról és övéikről elfordítsák. Szomorú napok állottak be egykor Israel népére, midőn a kegyetlen Holofernes száz negyven ezernyi seregével mindent elpusztitva útjában Israel határához közeledett ; ,,rettegés és iszonyodás fogá el az israeliták elméjét és szivét; (Judit 4, 2.) egyedül Eliakim főpap bízott rendithetlenül a Mindenhatóban, hogy őket a veszélytől megmenti, ha böjtölnek és imádkoznak ; azért bejárta Israelt és igy szólott a néphez: ,,Tudjátok meg, hogy az Ur meghallgatja a ti kéréseiteket, ha állhatatosak lesztek a böjtölésben és imádságban.“ Erre „az egész nép felkiálta nagy buzgósággal az Úrhoz ; megalázódtak leikökben böjtölvén és imádkozván maguk és feleségeik és az Isten csakugyan megkönyörült rajtok, mert mint tudjátok, a bátor lelkű Judit biztos keze megszabaditá őket a vérengző Holofernestől,

Egyébiránt forgassátok át az ó-szövetség szent lapjait és nem csak arról fogtok meggyőződni, mily gyakori volt Israel népénél a böjt ; hanem egyszersmind azt is fogjátok észlelni, hogy valahányszor az Ur megtérésre intette prófétái által a bűnre vetemült népet, csaknem mindig a böjtölés volt az első penitenczia cselekedet. „Térjetek meg teljes szivetekből, biztatja Joel próféta (2, 12.) honfiait, térjetek meg böjtöléssel, sírással és kesergéssel.“ . . . ,,Még negyven nap és Ninive elsülyed“ kiáltá Jónás próféta (3. 4, 5.) az Urnák parancsából és ime : ,,Hívének a niniveiek és böjtöt hirdetvén kicsinytől fogva nagyig gyásztuhába öltözénekés az Isten megkegyelmezett nekik. . . . „Menj, mondá Jeremiás próféta Baruknak, és hirdesd a népnek, hogy nagy a harag es bosszú, melylyel az Ur e népet fenyegetiBaruk megtette a mit a próféta parancsolt vala, és ime : „böjtöt hirdetének az Ur színe előtt a jeruzsálemi népnek és azegész sokaságnak, mely egybegyültvala Juda városaiból Jeruzsálembe.“ (Jerem. 36, 5.)

Azonban minek folytassam tovább ; már a hallottakból is eléggé belátjátok, Krisztusban Kedves Hiveim, hogy már az ó-szövetségben a böjtölés a penitenczia cselekedetek egyik leghatályosabbjának tekintetett és mint ilyen a legszigorúbban gyakoroltatott.

De maga az Üdvözitő Jézus is, ki nem jött a törvényt felbontani, haaem inkább azt tökélyetesiteni és betölteni, (Máté 5, 17.) mielőtt nyilvánosan fellépett volna mennyei tanítását hirdetni, negyven nap és negyven éjjel böjtölt (Máté 4, 2.); neki ugyan mint istenembernek erre szüksége nem volt ; de mint tanítója, példányképe és megváltója az emberi nemnek megtette, hogy példája által utánzásra bírjon ; megtette miattunk és érettünk ; mint isteni mester pedig biztosított minket csalhatatlan tanúságával arról, hogy a böjtölés a mennyei Atya előtt kedves és ér* demszerző cselekmény, mert egy alkalommal a jó cselekedetekről szólván, igy foly-