Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)
II. A szombathelyi egyházmegye híveinek az Istentől békesség ős áldás! Három napi időköz választ el már csak a Hamvazó-Szerdától, melyen megkezdődik az üdvös önmegtagadás- és komoly penitencziára szánt nagyböjti szent időszak. Az anyaszentegyház, mint gondos édes anyánk, azon naptól kezdve beszüntet templomainkban minden fényt és pompát, az oltárokról leszedi az ünnepies ékességeket, papjait az isteni szolgálaton a gyásznak violaszinü ruháiba öltözteti és föltüzi a főoltár fölé a szent keresztet, mert megkezdődik immár az Ur Jézus keserves kínszenvedésének emlékezete ; hiveit pedig hamuval hintvén meg, figyelmezteti az élet múlandóságára és szigorú böjtöt parancsolva komoly penitencziára szólítja őket papjai által. Az anyaszentegyháznak e páratlan anyai szeretetből származó intézkedései eléggé tanúsítják, hogy valamint az Ur Jézus Krisztus egyedül az emberi nem megváltása czéljából hagyta el mennyei dicsőségét és lett emberré, úgy az ő anyaszentegyháza is egyedül halhatatlan lelkűnknek boldogságát és örök üdvét czélozza. Hogy az anyaszentegyháznak e szent czélját én is elősegítsem és ájtatosságtokat némikép emeljem, elhatároztam lelkemben hozzátok, Krisztusban Kedves Híveim, a bojtról, mely az anyaszentegyháznak harmadik parancsolata szerint mindnyájunkra nézve kötelező, atyai oktatást intézni, és szeretettel hívlak föl mindnyájatokat, hogy szívleljétek meg szavaimat és kövessétek is az érettetek imádkozó főpásztorotoknak őszinte tanácsát. Böjtölni átalában véve annyit tesz, mint megtartóztatni magunkat a különben megengedett élvezettől ; különösen pedig böjtnek nevezzük az evésben és ivásban való önmegtartóztatást, midőn azt magasabb érdekből, vallás-erkölcsi czélból gyakoroljuk. . . . Ezt a katekizmusból mindnyájan tudjátok ; valamint az is ismert dolog előttetek a bibliából, hogy az első önmegtartóztatásra szóló parancsot az Ur Isten a paradicsomban adta az ősszülőknek, midőn eltiltá őket a jó és gonosztudás fája gyümölcsének élvezésétől (Moz. i. k. 2, 17.); a böjt tehát, a menynyiben bizonyos étkektőli megtartóztatásban áll, egykorú az emberi nemmel, a mint azt sz. Vazul szépen fejezi ki mondván ; „Tiszteljed a böjtnek őskoruságát, oly annyira régi az, hogy már az első embernél kezdődött, és a paradicsomban lett törvénynyé.“ (Horn. 1. de Jejun.)
