Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)
3 sabb forrását, a naturalismus és rationalismusnak mindenfelé elhintett tételeit. — Ehhez járul a romlásra vezető számtalan csáb ; az állami hatalomnak olykori ide genkedése vagy nyílt elszakadása az egyháztól; a titkos társulatoknak makacs merészsége, az ifjúság nevelésében többnyire Istenre való tekintet nélkül követett rendszer. Már pedig ha valaha, úgy bizonyára korunkban be kellene látni és érezni, mennyire alkalmas, sőt szükséges a katholikus vallás a társadalom nyugalmának és javának biztosítására. A mindennapi tapasztalás ugyanis bizonyltja, hová akarják sodorni az államokat azok, kik nem tisztelnek semmi tekintélyt s gonosz vágyaikat semmiben sem fékezik. Senki előtt sem lehet többé titok, mit terveznek, mily fogásokkal élnek, mily makacsok törekvéseikben. — A legnagyobb birodalmak, a legvirágzóbb államok szüntelen kénytelenek küzdeni oly fajta emberek ellen, a kik ugyanazon elvek és üzelmek szolgálatában tömörülve folyton veszélyeztetik a közbiztonságot. — E veszélyes jelleget öltött bajokon többhelyütt a legjobb szándékkal úgy véltek segíthetni, hogy azok ellen az állami hatalom és törvény tekintélyét alkalmazták. Pedig a socialismusból folyó veszélyek ellensúlyozására csak egy alkalkalmas és hathatós eszköz van, melynek mellőzésével vajmi keveset ér a büntetéstől való félelem, ez az eszköz pedig nem egyéb, mint a híveknek a vallásban való oktatása és az Isten és az egyház iránt való tisztelet- és szeretetben való megőrzése. Mert az egyház a vallásnak legszentebb őre, a tiszta erkölcsnek és minden erénynek, mely a vallásból önkényt foly, szülője és nevelője. A ki híven és mindenben az evangélium törvényei szerint él, az már ezáltal is szükségképen távol áll a socialismus gyanújától. Mert a vallás ép úgy parancsolja az Isten iránti riszteletet és félelmet, mint a törvényes hatalom iránt való alárendeltséget és engedelmességet. Tiltja a lázadást, parancsolja a tulajdon- és a jognak sértetlenségét, s követeli, hogy a gazdagok a szükölködők nyomorán készséggel segítsenek. — A legodaadóbb szeretettel karolja fel az Ínségeseket, édes vigaszszal tölti el a szerencsétleneket, kecsegtetvén őket a legfőbb és el nem múló javak reményével, melyek annál bővebbek, mennél súlyosabb és tartósabb volt a szenvedés. Azért az állam élén állók bölcsebben és czélszerübben nem intézkedhetnek, mintha a vallásnak a lelkekre való befolyását semmikép sem akadályozzák és engedik, hogy azok a vallás parancsaival a jó és tiszta erkölcsre vezéreltessenek. Bizalmatlankodni és gyanakodni az egyház ellen, először is nyilvánvaló igazságtalanság, de meg nem is használ senkinek, csak az állami rend ellenségeinek, s a mindent fölforgatni törekvő elemeknek. Magyarország Isten segedelmével nem volt ugyan szinhelye azon iszonyú népzendüléseknek és rémületes zavargásoknak, melyek másutt megrendítették az államok nyugalmát. De a fenyegető veszély Minket is, Titeket is, Tisztelendő Testvérek, komolyan int és figyelmeztet, hogy mindinkább őrködjünk és törekedjünk, hogy Magyarországon virágozzék, uralkodjék a vallás s a keresztény intézmények tiszteletben tartassanak. Azért óhajtandó mindenekelőtt, hogy az egyház egész Magyarországon teljes és sértetlen szabadságot élvezzen, ama szabadságot, melynek máskor örvendett, s melyet csakis a közjóra szokott használni. Ugyanis leghőb.b vágyunk, hogy a törvényből eltávolittassék mindaz, a mi az egyház jogaival nem áll összhangzásban, cselekvési képességét csökkenti s a katholikus hitvallással ellenkezik. S arra, hogy ezt elérjük, — Nékünk is, Nektek is a mennyire a törvények engedik, állandóan kell törekednünk, miként ezt már sok jeles férfiú tette. — Addig is, mig e törvények szabványai fennállanak, a ti hivatástok azon lenni, hogy e törvényekből
