Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)
2 télén állapotukban egyedül ő nyújtott idején és bőven segélyt. Miként tehát az apostoli Szent-Szék soha sem hagyta el a magyar nemzetet, valahányszor küzdenie kellett a keresztény vallás és erkölcsök ellenségeivel, úgy most, midőn ama dicső esemény örömteli emlékén lelkesülnek a kedélyek, e jogosult örömben szívélyesen egyesül veletek, s tekintve a változott időket azt akarjuk, egyedül arra törekszünk, hogy a hivöket a katholikus hitvallásban megerősítsük, s amennyire tőlünk telik egyszersmind hozzájáruljunk a közös veszélyek eltávolításához, ami által azt is elérjük, hogy a közjónak szolgálunk. Maga Magyarország példa rá, hogy egyeseknek épen úgy mint államoknak nem adhat Isten nagyobb ajándékot, mint azt, hogy elnyerjék az ő kegyelméből a katholikus igazságot, s azt állhatatosan megőrizzék. E magában véve legnagyobb ajándék bőven foglal magában más javakat is, melyeit segélyével nemcsak az egyes emberek nyerhetik el az égben örök üdvüket, hanem magok az államok is valódi nagy ságukat és virágzásukat. — Ezt tudva az első apostoli király miért sem esdett Istennél forróbban, miben sem fáradozott annyira, miután sem törekedett oly kitartón, mint az után, hogy a katholikus hitet egész országában elterjeszsze, s már kezdettől fogva biztos alapokra fektesse. Tehát már hajdan is közös törekvések és közös feladatok fűzték a magyar királyokat és a magyar nemzetet a római pápákhoz, s e kapcsot az utókor sohasem tépte szét. István országot alapított; de a király* koronát csakis a romai pápától kapta ; a pápai hatalom kente föl királylyá, viszont ő országát az apostoli Szent-Széknek ajánlotta föl ; királyi bőkezűséggel számos püspöki széket alapított, sok üdvös intézményt alkotott, s viszont ez érdemei az apostoli Szent- Szék részéről a legnagyobb jóakarattal és sok tekintetben rendkívüli engedményekkel találkoztak. A hitből, az áhítatból merítette a szent király a világosságot törekvéseiben, a bölcseséget kormányzásában ; miként nem is másban, csak az állhatatos imában nyerte ama lelki erőt, melylyel majd a lázadók ádáz összeesküvéseit nyomta el, majd győzelmesen verte vissza az ellenségek támadásait. — Ekként a vallás oltalma alatt jött létre országtok, a vallásnak védelme és vezérlete alatt nyeré államotok épülete nemcsak betetőzését, hanem egyszersmind szilárdságát és dicső hirnevét. Magyarország a királytól és atyjától örökség gyanánt nyert hitet szentül és sértetlenül megőrzé a legválságosabb időben is, sőt még akkor is, midőn a szomszéd népeket veszedelmes tévely szakitá el az egyház anyai kebeléről. — Az apostoli királyban, a püspökökben, a népben a katholikus hittel együtt állandóan megmaradt az apostoli Szent-Szék iránti hódolat és kegyelet ; s viszont a római pápák állandóan tanúsították jóakaratukat a magyarok iránt. S ma annyi századok és események után a régi viszony Isten kegyelméből fönnáll; s őseiteknek ama dicső erényei az utódokban sem haltak ki. Mert kétségtelenül dicséretre méltó : a püspöki hivatás teljesitése körül kifejtett sikeres munkásság, a köznyomor áldozatkész enyhítése, az egyház jogainak védelmében tanúsított buzgóság, a katholikus hit fentartására irányuló állhatatosság és lelkesedés. Ezek láttára örömmel telik meg lelkünk, és Nektek, Tisztelendő Testvérek, valamint a magyar nemzetnek szívesen adózunk méltó elismerésünkkel. — De nem mellőzhetjük hallgatással, a mi különben senki előtt sem titok, mennyi ellensége van korunkban az erénynek, hányféle cselfogással támadnak az egyház ellen, mennyire indokolt a félelem, hogy a megingatott hit lankad majdan ott is, a hol legszilárdabban állt és legmélyebb gyökeret vert. Elég megemlítenünk a bajok leggyászo-
