Püspöki körlevelek 1877 (Szombathely, 1878)
I- 2 — 673. ii.~ III Szentséges Atyánk, IX. Pius Pápa f. évi junius 3-án fogja püspökké szentöltetésének 50-ik évfordulóját ünnepelni. Az élet Urának kegyelme, mely szentséges Atyánk 85 évet meghaladó életkorában nyilvánul, oly nagy. hogy azért nem egyedül ő Szentsége tartozik hálával a Mindenhatónak, hanem vele együtt mindazok, kik hűséges gyermekei a széles e világon elterjedt r. k. Anyaszentegyháznak, melyet a szent Aggastyán 31 éven át, súlyos bajok, gyötrelmes viszontagságok és óriási küzdelmek között, agg kora daczára is dicsőségesen kormányoz. Azon benső viszonynál fogva, mely egyr észről a Pápa, mint Krisztus földi helytartója, mint szent Péter utódja, mint az Anyaszentegyház látható feje és egységének központja, más részről a hívők egyeteme között Isten imádandó akaratából fennáll, a Pápa örömeiben és fájdalmaiban a hívők is mindenkor részt vesznek ; jól tudván, hogy a viszontagság, mely a Pápát sújtja, a hívőket is fenyegeti. Üdvözítőnk mondása szerint írva lévén : „megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai“ (sz. Máté 26): ellenben az áldás, mely a Pápára száll, a hívőkre is kihat. Maga Krisztus bizonyítja ezt. ki midőn Péterért különösen is könyörgött, ezt. mint mondja, nemcsak azért tévé. hogy Péter a hitben meg ne fogyatkozzék, hanem azért is. hogy Péter az ő testvéreit is megerősítse abban. (Luk. 22.) Tapasztaljuk is, hogy valahányszor a Pápa önnönszemélv ét illető ünnepélyre készül, a hívők is buzgón igyekeznek abban részt venni. Most is. midőn szentséges Atyánk, az emberi életben ritkán előforduló hálaünnepre, püspökké szentöltetése 50-ik évfordulójának megölésére készül, a hívők is százezrenkint készülnek a világ minden részéből Rómába zarándokolni, hogy szent Péter utódját lássák.ünnepélyének emelésére iránta ápolt kegyeletüket és ragaszkodásukat tanúsítsák, és az ő apostoli áldásában részesüljenek. Lélekemelő tünemény, mely még azokat is tiszteletre gerjesztheti, kik nem tartoznak a Pápa által kormányozott Anyaszentegyház gyermekei közé, nekünk pedig, kik azok közé tartozunk. épülésünkre és vigasztalásunkra szolgál a Pápában, mint központban összeforradó egységnek ezen ünnepélyes nyilvánulása, midőn látjuk, hogy — sz. Irén szavai szerint — az egész világon elterjedt Anyaszentegyház miként őrzi a hitben való egységet, mintha gyermekei mindnyájan azon egy házban laknának, mintha mindnyájuknak egy szive és egy lelke volna; midőn látjuk, hogy a különféle nemzetbeliek, ámbár különféle nyelveken beszélnek, mindnyájan egyet hisznek: és valamint az Istentől alkotott ugyanazon egy nap az egész világnak egyaránt világit, egyaránt világit az ugyanazon egy hitigazság is mindenütt és mindenkinek, ki annak ismeretére eljutni óhajt. (I. 10. r. k.) Mindazonáltal lesznek világszerte, nálunk is sokan, kik különféle akadályok miatt, bármily forrón óhajtják is, Rómában meg nem jelenhetnek. De egyetlen egy sincs, ki az ünnep örömeiben, a távolban is részt nem vehetne ; és kívánatos is, hogy ilyen ne is legyen. Más országokban, hazánkban is, a hívek kisebb-nagyobb összegekre menő adományo-
