Püspöki körlevelek 1876 (Szombathely, 1877)
24 — segélypénzre igényét származtathatná, kivévén azon esetet, ha férje az egybekelés után ismét tényleges tanítói szolgálatba lépett s egy évnél tovább szolgált; 3) a ki férje halálakor maga is rendes fizetéssel ellátott tanítónői hivatalban van vagy ily hivatala után nyugdijat élvez. Azonban, a ki kénytelen volna a tanítónői pályát elhagyni, kivévén, ha a törvény értelmében vétség miatt mozdittatott el, vagy önhibáján kívül alkalmazás nélkül maradna, az akkor igénybe veheti a férje után járó özvegyi segélypénzt azon esetben, ha maga nem kaphatna azzal legalább egyenértékű nyugdijat; 4) a ki törvényesen elvált azon házastárstól, ki után a segélypénzt kaphatná, ha csak az elválasztó ítélettel nem igazolja, hogy az elválás oka nem ő volt; 5) kinek házastársa a fennebbi 12. §. értelmében elvesztette nyugdíjra jogositottságát. 17. §, A már megnyert özvegyi segélypénz is akár ideiglenesen, akár véglegesen az illetékes hatóság (11. §.) által megvonható áz illetőtől súlyos erkölcsi kihágása vagy erkölcstelen élete miatt, sőt feltétlenül megvonandó azon esetben, ha a gyámolított bűntényért bírói Ítélettel sujtatott. b) Árvák gyámolitása. 18. §. A nyugdíjra jogosított óvók, nevelők s tanítók, valamint nevelőnők és tanítónők mindazon törvényes árváinak, kik még a nyugdíjazás előtt kötött házasságból származnak, rendes évi segélypénz biztosi ttatik, ha azon szülőjök, ki után a gyámpénzt nyerik, legalább 10 beszámítható évig szolgált. Tíznél kevesebb szolgálati idő után elhunyt szülők árvái pedig csak akkor nyernek sególypénzt, ha teljes szegénységük kimutattatik és szülőjük legalább 5 évig szolgált. Az ekként gyámolitandó árvák a szerint segélyezetnek különböző összegekkel, a mint vagy olyanok, kiknek sem apjuk, sem anyjuk nincsen, tehát egészen szülőtlenek, vagy olyanok, kiknek egyik szülőjük él. 19. §. A szülötten árvák segélypénzének összege : 1) ha csak az egyik szülő volt tanító (tanítónő, óvó); akkor minden árvára fejenként 50 frt; 2) ha mind a két szülő nyugdíjra jogositott óvó vagy tanító volt s mind kettő legalább 10 beszámítható évig szolgált, akkor mindegyik árvára 75 frt. 20. §. Ha az anya él és özvegyi segélypénzt húz, akkor egy gyermekre nem számittatik külön segélypénz, hanem egy gyermeken felül mindegyik számára 25 irtot kap. 21. §. Ha pedig az özvegy anya maga is tanítónő volt és mint ilyennek nem özvegyi, hanem tanítónő nyugdija van, akkor a saját maga számára nyert nyugdíjon felül mindegyik gyermeke számára azok apja után járó évi 20 frt. segélypénzt kap. Az ily sególypénzek egész összege azonban 100 frtot nem haladhat túl. 22. §. Az egyazon szülő után jogositott árváknak a 20., illetőlőg 21. §-ban rendelt összes segélypénz összege nem haladhatja tul az ugyanazon tanítói állomás után járandott özvegyi segélypénz összegét. 23. §. Ha az özvegynő férjhez megy s ez által özvegyi segélypénzét (legalább házassága tartamára) elveszti, akkor ezen idő alatt a már kiutalványozott segélypénzt az árvák tovább is élvezik a fennebi §§-ok értelmében. 24. §. Azon időtől fogva, melyben az anya vagy atya is elhal és igy a gyermekek egészen szülötten árvákká lesznek, róluk a 19. §. 2. p. értelmében kell gondoskodni. Hasonlóul szülőtlen árvákul tekintendők a 18. §. értelmében segélypénzre jogositott azon árvák, kiknek anyja házassági elválás vagy valami saját hibája miatt segélypénzét elveszti vagy gyámpénzt nem is nyert. 25. §. Azon árvák, kiknek ellátása akár állami, akár egyházi közsegélylyel vagy a segéiypénz öszszegét túlhaladó mennyiségű ösztöndíjjal, avagy valamely nevelőintézetben való felvétellel a segélypénz nélkül is fedezve s biztosítva van, ezen idő alatt nem kapnak segélypénzt. Ha azonban az ily árva még 16 éves kora, illetőleg férjhez menetele előtt elvesztené ezen gyáraolitást, akkor ő is részesítendő a fenebbi §§-ban megállapított segélypónzbeu.
