Püspöki körlevelek 1876 (Szombathely, 1877)

26. §. A tanítói pályáról le lépett s átalában nyugdij-jogositottságukat elvesztett szülök árvái nem tarthatnak igényt segélypénzre. Az illetékes hatóság (11. §.) által hasonlóul megvonható a segélypénz az illető árva súlyos erkölcsi kihágása úgy erkölcstelen élete miatt, sőt feltétlenül megvonandó az, ha az illető bűntény miatt bírói ítélettel sujtatott. IV. A nyugdíj- és gyámpénzíár jövedelmei. 27. §. A nyngdij- s gyámpénztár jövedelmeit képezik: a) a nevelők, óvók s tanítók (illetőleg nevelőnők s tanítónők,) valamint az iskolafentartók egyszer mindenkorra teendő befizetései; b) a nevelők, tanítók és a fentartók évenkénti befizetései; c) az alapitó levelek értelmében e czélra fordítható közalapok jövedelmei s egyéb a jelen törvény­ben rendelt bevételek ; d) e czélra ajándékozott, vagy hagyományo zott, akár adományozott tőkék jövedelmei végre; e) az állampénztárból adandó évi pótlék. 28. §. Egyszer-raindenkorra köteles a nyugdíj-, özvegy-, árvagyámpénztárba fizetni: 1) az, ki tanítói (óvói) állomásra első Ízben alkalmaztatik, ezen alkalmazásban részére biztosítót teljes nyugdij-összeg 5%-át; 2) az, ki szolgálata közben oly állomásra lép elő, mely számára magasabb nyugdíj-összeget biztosit, az előbbi és újabb legnagyobb nyugdijösszeg között lévő különbözetnek 50°/0-át; 3) az országos tanítói nyugdíj-pénztár terhére nyugdíjazott minden oly óvó és tanító, illetőleg óvónő és tanítónő, kinek gyámpénzre jogosított felesége vagy gyermeke van, nyugdíjaztatásakor a nyert nyugdíjnak 2#/#-át; 4) minden iskola-fentartó akár egyházi, akár polgári község, akár más testület vagy magános 10 fritot ak'kor, midőn az általa fentartott iskolának egy tanítója vagy n y ug d i j azt a ti k, vagy szol­gálat közben meghal s gyámolitandó özvegyet vagy árvát hagy maga után. 29. §. Egész szolgálata tartama alatt évenként köteles fizetni: ■ í • ' 1) minden óvó, segédtanító s elemi rendes tanító (illetőleg tanítónő) a számára 40 évi szolgálat után biztosított nyugdijösszeg 2%-át vagyis 6 frtot; 2) minden felső nép- és polgári iskolai rendes tanító s átalában mindenki, kinek nyugdija 40 óv alatt 400 írtig emelkedhetik, ezen összeg 3%-át vagyis 12 frtot; 4) mindenki, ki nyilvános óvodai vagy népoktatási nyilvános tanintézetet közvetlenül (habár állam­­sogélylyel) tart fenn, legyen az akár polgári, akár egyházi község, akár társulat, akár más testület vagy egyén az általa fentartott intézetben alkalmazott mindegyik úgy segéd, mint ideiglenes vagy rendes taní­tóért külön-külön 12 frtot még akkor is, ha a,z állomás esetleg nincs be töltve. 30. §. A 28. és 29. §§-ban rendelt befizetések a községi adóval együtt szedetnek be, illetőleg a tanítók fizetéséből vonatnak le s az illető egyházi vagy egyéb pénztárból fizettetnek a községi a dó pé nzt árba. 31. Az országos közös nyugdíj s gyámpénztárhoz a fentebbi 28. és 29. §§-ban rendelt hozzájárulás alól saját kiván'alukra felmentetnek azon óvoda vagy iskola fentartói (valamint az általuk fentartott intézetben alkalmazott tanítók is), kik kimutatják s illetőleg kötelezik magukat: a) hogy tanítóiknak legalább is annyi s oly mérvű nyugdijat és gyámpénzt biztosítottak, mint a minőt azok jelen törvény 9., 15. és 19. §§-ai értelmében nyernének; b) hogy tanítóik a nyerendő nyugdíj s gyámpénz arányában nincsenek nagyobb mérni befizetéssel terhelve, mint mennyit a jelen törvény róna rájuk; végre c) hogy az ő intézetükbe más nyilvános intézetből átlépő s jelen törvény értelmében az országos nyugdij-pénzátrból nyugdíjra s gyámpéuzre jogosított tanítóknak mindazon szolgálati éveit beszámítják, melyek a jeleu törvény értelmében is beszámíttatnának.

Next

/
Thumbnails
Contents