Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1977, Szeged

1977. szeptember 22., rendes ülés

- 10 -461.

Dr. Nagy Antal főiskolai tanár, Marxizmus-Leninizraus Tanszék: A természet sok csodálatosat alkotott, közülük egyeseket a világ hét csodái közé számítják. Még a legnagyobbak között is van egy, az ember. Nincs még egy élőlény a világon, amelyik amíg fel nem nőtt, a legtehetetlenebb és a legkiszolgáltatottabb a környezetének, de miután felnőtt leigázza, uralja, a maga szolgálatába állítja a világot. Elmegy az űrbe, felveszi a harcot a világegyetem gigantikus erőivel, behatol a mikrovilágba, mindent megismer, elsajátít, átalakít, felhasznál a maga érdekében, mert ember. Ezért nem véletlen, hogy már Szó fokles: Antigone c. drámájában a kar Így szól: „Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb."

A maga csodálatosságát az ember önmaga is észrevette. Először akkor csodálkozott rá önmagára, amikor rájött, hogy más, mint a természet. Éhnek az önmagára való csodálkozásnak az eredménye az volt, hogy kialakította a maga mesterséges környezetét, a társadalmat, s biológiai lényből tevékenységével emberré tette önmagát. Másodszor akkor csodálkozott rá önmagára, amikor már nemcsak azt vette észre, hogy mint emberi közösség, csoport más mint a természet, hanem amikor azt is megfigyelte, hogy ő mint konkrét ember nem azonos az embercsoporttal sem. Nemcsak annyiban egzisztál, mint az emberi csoport tagja, annak része, hanem mint konkrét, megismételhetetlen individuum is, akinek sajátos egyénisége van.

Az ember önmaga egyéniségének felfedezése már más társadalmi környezetben ment végbe, új társadalom kialakulásához és benne a tudományok megjelenéséhez vezetett. Az ember második önmagára való csodálkozása hozta létre a tudományokat, amelyek kutatják egész világát, környezetét, de ettől kezdve önmaga is a tudományos érdeklődés középpontjába kerül, az ember önmagát is vizsgálja, meg akarja fejteni saját maga titkát, megmagyarázni csodálatosságát.

Az embernek önmaga titka iránti nem tudományos és tudományos érdeklődése még ma is tart. Azóta már a vele foglalkozó tudományok egész sora alakult ki, ezeket nem tudományos terminussal élve "embertudományoknak" is nevezik. Vizsgálja az ember önmagát különböző oldalról, nézőpontból és módszerrel, döngeti saját Ismeretlenségének kapuját.