Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1977, Szeged

1977. szeptember 22., rendes ülés

ш.- 11 -Nem véletlen tehát« hogy én Is rácsodálkoztam az emberre« hogy megragadott kezdeti gyámoltalanságából kifejlődő, világot uralma aló hajtó, meghódító ereje, hogy felkeltette érdeklődésemet titka, ki is ő és ki is vagyok én valójában? Ennek a titoknak a megfejtéséhez szeretnék hozzájárulni, de a tudományos kíváncsiság elsősorban nem abba az irányba vezet, hogy ki az ember, hanem az érdekel, hogy hogyan válik azzá, ami, hogyan vélik emberré.

Az ember konstans lényege - többé kevésbé - a szaktudományok segítségével filozófiailag már megoldott. Tudjuk, hogy az ember csodálatossága mindenekelőtt abban van, hogy biológiai, társadalmi, tudatos, tevékeny, univerzális és szabad lény, E- zek közöl biológiai mivoltán kívül az összes többi lényegi oldala az, ami együttesen a többi élőlény fölé emeli, amelyek által az élővilág csúcsára keiül. Tudjuk azt is, hogy ez a konstans emberi lényeg a történelmi kor által determináltan Jelenik meg az ember természetében, a történelmi emberben. De minden kor történelmi emberének hordozója az egyes konkrét ember a maga megismételhetetlen egyéniségével, a korra és az egyéni környezetére Jellemző tulajdonságokkal. Az ember egyszerre általános, mert magában hordozza az emberi lényeget, egyszerre különös, mert természetében kifejezi az adott kort, a kor által meghatározottan Jeleníti meg emberi lényegét, de egyszerre egyedi is, mert konkrét egyes ember formájában, a maga egyediségében Jeleníti meg az előző kettőt. A filozófia és a szaktudományok két és félezer évig munkálkodtak eddig az ember titkának megfejtésén, amíg eljutottak ehhez a felfogáshoz, hiszen még a XIX. században is az ember általános, feuerbachi felfogása volt az egyik uralkodónézet.

Az emberi lényeg általános, különös és egyes egységében való felfogására épül rá az általános filozófiai személyiségelmólet, amely már az egyén ёз a társadalom kölcsönhatásában vizsgálja a konkrét emberben újratermelődő emberi lényeget, vagyis a személyiséggé válás folyamatát. E folyamathoz kapcsolódik az én tudományos érdeklődésem is: hogyan lesz a csecsemőből felnőtt ember, hogyan szocializálódik az ember? Erre már ma is több tudomány több oldalról keresi a választ, mert nem szűkül le a szocializáció a nevelésre, magában foglal minden olyan tudatos és nem tudatos társadalmi tényezőt, amelyek ala-