Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1977, Szeged
1977. szeptember 22., rendes ülés
зeinmal együtt talán egyetlen óráról sem hiányoztunk - ez a lehetőség valahogy eszünkbe sem Jutott. Rengeteg előadást, műsort, bálát rendeztünk, s legtöbbször közöttünk volt legtöbb tanárunk is. Akkor kicsi, kedves, szinte családias intézmény volt a főiskola. /A térj edd ennek és a tartalomnak alighanem itt is megvan az optimális aránya./ Vörös diplomával bocsátottak útnak 1958-ban, s a következő öt évből egyet általános iskolában, négyet gimnáziumban /és diákotthonban/ töltöttem el egy kisvárosban, Kalocsán. Egyik kedves főiskolai tanárom, Inczeü Géza utánamnyúlt: egyetemi továbbtanulásra, országos pályamunka írására serkentett, majd - ezek teljesítése után - 1965-ban visszahívott, legyek a tanársegéde. A Magyar Nyelvi Tanszéken mély hagyomány várt: Csefkó Gyula, Nyíri Antal, Inczeü Géza és Benkő László példája kötelezően írta elő a tudományos érdeklődést. Szerencsémre nem a téma, hanem a minőség volt a fontos, így a nyelvészeti kérdések mellett számos pedagógiai dolgozatot is megírhattam. A főiskolán itt töltött 15 évem alatt két, egymással szorosan kapcsolódó olyan témát mélyítettem el, amelyben ma országosan illetékesnek tekintenek: az egyik a tanulói nyelvhasználat fejlődése-fejlesztése, a másik pedig egy most kialakuló tudományág: a szövegelmélet. Az első témában azt kutatjuk, hogy mennyit és hogyan sajátítanak el anyanyelvűkből a kilenc-tíz-tizennégy évesek; hogyan használják anyanyelvűket, amikor például elmesélnek egy kirándulást, Jellemzik a barátjukat, vagy írásban élfelelik: hogyan fagyott meg fizikaórán a fixirsó. Miért érdemes mindezt tudnunk? Azért például, hogy a nyelvhasználat tantervi követelményrendszerét ne "cigányfülre", mint mindmáig, megérzés alapján írjuk előj azért is, hogy a nyelvtankönyvek legalább megközelítőleg azonos nyelven /vagyis számukra áttekintheti szövegformában, általuk is használt mondatformákkal/ szóljanak a tanulókhoz; továbbá azért, hogy a szakfelügyelő ne definíciók bemagoltságán, hanem a gyerekek kifejezőkészségén mérhesse le a tanító és a magyartanár munkáját. S persze nemcsak a magyartanárét! Éppen fizikuskollégáim erősítettek meg ebben, akik nemcsak szakmailag, hanem nyelvileg is Jobb tankönyvet akarnak írni.
