Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1977, Szeged

1977. szeptember 22., rendes ülés

Ы. Pals Dezső azonban védelmébe vett, meghívott ~ az azóta már­ványtáblával jelölt — törzsasztalához, a Kruzsokba, s bizta­tott, hogy gondoljam tovább, dolgozzam ki a felvállalt témát. De nemcsak ezzel állt mellém) előadásomat a Valóságban lekö­­zöltotte. Klasszikusabb nyelvészünk így indított el kapcsola­tokat keresni pedagógiával, logikával, pszichológiával, szo­ciológiával és filozófiával. A tartalmas kapcsolatok felvételéhez mindenekelőtt tanul­nom kellett. Harmadik szakként elvégeztem a pedagógiát, a Marxista E3ti Egyetem Filozófia szakosítóját, két nyelvben el­mélyítettem jártasságomat, egy hónapig helyben tanulmányoztam a Lomonoszov Egyetem általános nyelvészeti oktatását. Ez a több éves, munka közbeni önképzés többet jelentett Önmagánál. Elemező, kritikus szemléletet alakított ki bennem. A kutató szemével néztem saját tanári munkám összetevőit) a tanítandó ismeretrendszert, tanítványaimhoz fűző viszonyaimat s tanítványaimnak egymáshoz s a munkához való viszonyait egy­aránt. A hallgatóknak ugyanis egy életre szőlő minősítés, hogy kiknek a tanítványai voltak. Fiatal tanár koromban mindig büsz­keség töltött él, ha valahol ismerték vagy elismeréssel emlí­tették Vajda László, Geréb György vagy más volt tanáraim nevét, munkásságát, ha egy-egy írásukkal találkoztam valahol. Ez a kötődés az igényszintemet tartotta magasam az 6 elismert ér­téktik saját értéktudatom megőrzésében segített. Lehetséges persze, hogy ezt csak én érzem ennyire fontos­nak, de az én sorsom alakulásában döntő szerep jutott néhány tanáromnak. Először apámat kellett pótolniuk, aki mint a 200 ezer közkatona egyike - névtelenségéhez méltó módon) nyomtala­nul tűnt el az elpusztításra szánt 2. magyar hadseregben. S mi­vel 1950-ben a jófejű, de szegény gyerekeknek a tanítói pálya Ígért leghamarabb kenyeret, gondos osztályfőnököm a tanítókép­zőbe íratott be, s 1904-ben falusi tanítóként kezdtem próbál­gatni a magyar pedagógus hivatását. Ekkor volt a pedagógia ta­nárom 3zvétek Sándor, a későbbi neveléselméleti kutató éleszt­gette bennem az elméleti érdeklődést. Nagyon tartalmas három évet töltöttem itt. Nyilván már a kor jele bennem a nosztalgia, de e három év alatt évfolyamtál*­- 7 -

Next

/
Thumbnails
Contents