Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1977, Szeged
1977. szeptember 22., rendes ülés
mányra érvényes, például nemcsak a pszichológusra, aki a szalagmunkás indokolatlan kifárasztásának ellenszereit kutatja, vagy nemcsak a szociológusra, aki ugyanezen munkások munkahelyi társas kapcsolatainak, azaz életük emberi feltöltésének lehetőségein fáradozik, hanem a művészre is, aki minden értetlenséget vállalva műhelycsarnokok falára akasztja ki képeit, A magyar nyelvtudományi szakirodalomnak sincs olyan alapja, amely végső soron ne a magyar nyelvközösséget s ezen keresztül ne magát az embert szolgálná; de ez a klasszikus tudomány bizonyos nyelvhelyességi vagy helyesírási szabályokon, némi származás történeti ismeret terjesztésén túl nem nagyon talált közvetlen kapcsolatot a társadalmi élet mélyebb kérdéseivel* S amig csak maga a filológus érezte és minősítette saját tudományát "a tudni nem érdemes dolgok tudományának", addig ez az állapot egy tudomány sajnálatos bélügye lehetett. Mióta azonban ez a közvetett társadalmiság iskolai vetületében, a nyelvtanórákon is kevésnek bizonyult, a nyelvészet is elkezdte keresni értelmesebb lehetőségeit: hol vállalhat részt a mai, közös feladatokból. Nem kellett sokáig keresgélnie* néhány évvel később ugyan, mint a modern matematika, de még időben eljutott az iskolába. Ha a modern nyelvtudomány közvetlen társadalmi hasznosságát kellene szemléltetnem jóindulatú érdeklődőknek, akkor a mindenki által ismert és használt Helyesírási Tanácsadó Szótár, az Értelmező Kéziszótár, kedvelt nyelvhelyességi kötetek és műsorok mellett bemutatnám azokat a munkaértekezleteket is, amelyeken akadémikusok, doktorok, kandidátusok életűk legpezsgőbb vitáit vívják új tanterv új tankönyveinek koncepcióin. Saját munkám is ilyen fórumról indult. Tizenkét éve, 1966- ban tartottara "székfoglaló előadásomat" Budapesten, a Magyar Nyelvtudományi Társaságban* Arra a kérdésre kerestem elvi választ, hogy van-e lehetősége a magyar nyelvtan című tantárgynak a személyiség fejlesztésére, a hátrányos szociális és nyelvi közegből érkezett tanulók felzárkóztatására. Ez a kérdés akkor még korántsem hangzott olyan nyilvánvaló an, mint ma; egy tekintélyes nyelvész vissza is utasította mondván, hogy mi feladatunk egy jó grammatika megírása» a többi már az iskolára tartozik. Nyelvtudományi közéletünk akkor még élő klasszikusa,
