Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1974, Szeged
1974. november 20., rendes ülés
hogy a központi fontosságú pedagógus-önzetlenség a fontossági sorrendben az utolsó helyre kerül. így a •'hivatástudattal rendelkező pedagógus^ csak elképzelt modell a hallgatók számára, amely az előzetes elképzelések és a konkrét tapasztalatok kölcsönhatásaként alakulhatott ki. A hallgatók háromnegyed része hivatásának érzi a pedagógus pályát, de 10 #-kal kevesebben vannak azok, akik ismételt pályaválasztás esetén ugyanezt választanák. Figyelemreméltó, hogy az elsőtől a negyed évfolyamig csökken azoknak a száma, akik újra ezt a pályát választanák. Ezeket a hallgatókat vagy a főiskolán érhette olyan hatás, amely negativen befolyásolta hivatástudatuk alakulását, vagy pedig pályaválasztásuk nem volt elég reális, mást vártak a főiskolai évektől. A pályával kapcsolatos előzetes elképzelések és az itt átélt valóság közötti különbség azzal is magyarázható, hogy a hallgatók majdnem háromnegyed része már az általános iskolában elhatározta, hogy pedagógus lesz, s a régi közvetlen tapasztalaton alapuló elképzelés nem vált sokkal reálisabbá az évek folyamán. A korai pályaválasztás nagy százalékát magyarázhatja az a lány is, hogy a hallgatók közel fele az általános iskolában találta meg tanári példaképét. Ezek a tények viszont fokozottan aláhúzzák az általános iskolai pedagógus személyiségformáló hatásának, felelősségének döntő fontosságát. Ennek ellenére a hallgatók úgy vélik, hogy a pedagógusok nem töltik be kellőképpen társadalmi szerepüket. Ehhez kapcsolódik, s egyben magyarázhatja az előző megállapítást, hogy a hallgatók döntő többségének véleménye szerint a pedagógusok megbecsülése sem erkölcsileg, sem pedig anyagilag nem kielégítő. így a széles körű társadalmi-közéleti tevékenységet végző pedagógus nem fejt ki vonzó hatást a hallgatók számára, s igy nem is tál álkozik konkrét törekvéseikkel sem. St.sz.í 2481/74. k.: 100 péld. Eőigh.
