Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1969, Szeged

1969. május 7., rendes ülés

ЛЪ—- 20 -Ja* Ezért ai az állaaszérvekét hol küldötteéggel, hol előterjesztéssel, hol határozatokkal keressük fel, hogy a szellemi, a kulturális élet decentralizációját megsürgessük. Juttassanak lényegesen nagyobb anyagi, tárgyi és egyéb eszközöket a vidéki városoknak. Ez egyben alapja lehetne egy nagyobbvonalú városi kultúrpolitikának is, mert pillanatnyilag gondolataink, ötleteink csak adódnak, de ezek még mindig osak realizálásra várnak, hiszen ezek többé-kevésbé akár egy Irodalmi kiadvány, akár egy alkalmi kiadvány vagy végleges folyóirat, ami gazdagítaná Szeged életét, ezek most félmilliónál kezdődnek. Nyilvánvalóan ezek nem könnyű dolgok. De bennünk van egy ilyen törekvés, hogy sokkal gazdagabbá, ólénkebbé, pezsgőbbé tegyük Szeged kulturális életét. Ml bízunk abban, hogy ha nagyon lassan is, de előrehaladó kulturális életünk deoentrallzáclója. Ebből a szempontból előkészítjük és számbavesszük a szellemi tőkét, amivel a város rendelkezik, és ez nem kevés. Gondolom, hogy velem együtt sokan figyelemmel kisérik azt a vitát, ami elég szükkörben folyik a város szellemi karakteréről. Ennek a vitának fő jellemzője az, hogy művészek, irodalmárok, zenészek vitatják, Ítélik meg, hogy a város karaktere lényegében azon múlik, hogy a művészek hogyan szerepelnek ebben a városban. Később ki fog majd derülni, hogy ez a megítélés téves, hiszen ha a szellemi erőket figyelembe vesszük, akkor azt fogjuk majd tapasztalni, hogy - itt a Tudományos Akadémia kiadványára gondolok most, mely néhány évvel ezelőtt jelent meg, amiben Szeged szellemi dolgozóinak számát 12 ezerben jelölte meg - a néhány 10 vagy 100 művész osak igen kis rétege a szellemi tökének, ami viszont a szellemi