Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1968, Szeged

1968. június 19., rendes ülés

natos koordinációs összhang azcmiitett egységek között?

K problémakör tartozéka a hallgatók^s a tanszékek» szakcsoportok kapcsolata is» Milyen a tanar-diak viszony pedagógusképző intezményci'nkben? Emberi, nevelői kapcsolatot sikerült-e kialakítani, vagy ez a kapcsolat inkább csak ünnepélyes vagy hivatalos alkalmakkor válik intenzívvé? Vagy csak a kollokviumokra, vizsgákra korlátozódik? Mi az eltérő a kapcsolatban jelleg és tartalom dolgában a háromféle pedagógusképző intézményben? Milyen konzekvenciák származnak a különbözőségekből a nevelésben? Úgy véljük, a jelenlévőktől válasz érkezik majd kérdéseinkre. Mi magunk rendkivül heterogén tapasztalatokat szereztünk ebben a vonatkozásban, amelyek között a kívánatos tanár-diák viszonytól az elítélendőig széles a skála.

Beszéltünk pl. oktatóval, -ki nem kis öntudattal jelentette ki, hogy kész foglalkozni hallgatóival, nevelni is hajlandó őket, vár rájuk, de nem keresik fel őt a fiatalok gondjaikkal, problémáikkal. Énnek a nem kívánatos állapotnak szerintünk két oka lehet. Az egyik az, hogy a hallgatók nincsenek megbátoritvo, "feljogosítva" a tanár részéről erre az emberi közeledésre, bizonytalanná válnak, nem mernek közeledni. A másik, a súlyosabb ok az lehet, hogy nem is igénylik az oktató tanácsait, segítségét, mert kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek. A másik még elég gyakori jelenség a "tulnevelő" tipusu ölet a. tó, aki a hallgatók magánéletének a közösséget s a pedagógusi pálya norális követelményeit nem befolyásoló minden kis mozzanatára azonnal s igen körülményesen reagál, nem egyszer a "lelki prédikáció" idejétmúlt müdszercit alkalmazza, önök nyilván az esetiek, példák tömegét sorolhatnák.

Intézeteink vezetőitől elvárjuk, hogy a szocialista tanáa?diák viszony kialakításának érdekében az oktatókkal szemben maximális követelményeket támasszanak. Ebben a munkában elsőrendű szövetségesük - reméljük - a marxista és a neveléstudományi tanszék lesz.

A kívánatos és követendő módszerek közül most az előirt foglalkozásokon kivüli alkalmakra utalunk, mert ezek személyiségformáló' ’hatása közismert. Pl. egyik főiskolánk műszaki tanszékének tanárai kötetlen beszélgetés keretében a hallgatók érdeklődésére elmondták, miért és hogyan lettek pedagógusok, s e pálya küzdelmei, nehézségei ellenőr- miért nem csökkent hivatástudatuk, ifjuságszeretetük. Ilyen alkalmak intézményeink mindennapi életében bőven teremthetők.

Említettük már, de ismételten és nyomatékosan hangsúlyozzuk a hallgatók önállóságára nevelésének, illetve önállóságuk, maguk szabályozta önkormányzatuk maximális kibontakoztatásának jelentőségét. ^ követelményt Osztályunkkal teljes egyetértésben a KISZ KB is alapvetőnek tekinti, Ezen önállóság lényege, hogy hallgatóinkra minden intézményünkben bátran kell átruházni lényeges^feladatokat a munka tervezésén, szervezésén, végrehajtásán, ellenőrzésén kost. sz: 53/1968. K:‘50 pld. lg.