Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1967, Szeged
1967. február 22., rendes ülés
lően beszél és az igen nagy hatással van a hallgatókra. TÍMÁR ANDRÁS: Megállapítja, bogy a beszámoló nagyon ügyesen foglalja össze mindazokat a problémákat» amelyet egy ilyen beszámoló felvehet. Úgy látja, hogy a most kialakulóban lévő KlSZ-alaoszervezetek nagyban hozzájárulnak ahhoz,,hogy a hallgatók őszintébben álljanak hozzá a kérdésekhez. Nem tekintjük a hallgatóinkat eléggé munkatársainknak abban a munkában amit itt kollektive velük kell elvégeznünk. Nem.vagyunk eléggé őszinték a hallgatókkal és ők sem velünk. Egyik pillanatban mindent elhiszünk, amit mondanak, a másik pillanatban nem. A felvételi munka csak felszínes lehet, mert hiába igyekeznek a felvételi bizottságok mindent megtenni, igazán nem lehet a hallgatókat megismerni ennyi idő alatt. A pedagógusképzésre nem szívesen jelentkeznek a középiskolások. Itt már a középiskolában kellene az akciót , ill. agitációt megkezdeni»; A gyakorló iskolásokkal kapcsolatban megjegyzi,hogy a hallgatók véleménye is nagyon megegyezik az övével, kevés a gyakorló tanítás. Kérik is a hallgatók, hogy más is» kólákban bospitálhassanak és taníthassanak, ne csak a gyakorlókban. A kihtlakó hallgatókkal kapcsolatban megjegyzi, elképzelhető lenne, hogy amit most kifizetnek albérleti szobákért azt befizetnék olyan épületkomplexumra, vagy közülethez, ahol közösségben lennének, de az államnak fizetnék a magasabb összeget. Nem hiszi, hogy az állam rosszul járna egy ilyen átmeneti kollégiummal, bizonyára rentábilis lenne. A hallgatók felvetették azt a gondolatot, hogy nagyon szeretnének néhány félév után szakosodni. Ez az egyetemeken is lehetséges. Mi lenne ebben az esetben a teendő? A névvel megjelölt tanárok problémáját a beszámolót illetően nem találja túl problematikusnak. Azonban azt
